Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A műgyűjtő cipész

2012. március 29. 21:57
Városunk életéhez szervesen kötődik a Verancsics Akadémia csütörtöki előadója, aki szerint a siker titka a szorgalom és a munka, a munka, a munka. Vass László a semmiből jutott el a csúcsra.

Vass László cipészmester és nemzetközileg is elismert műgyűjtő januárban elmaradt előadását március 29-én hallgathatták meg a szerencsés érdeklődők. „Innováció egy manufaktúrában, a mindennapok művészete” címmel Vass László elmesélte életének főbb állomását, melyeknek köszönhetően mára miniszterelnökök és miniszterek is fellelhetők vásárlói között.

– Kétszobás családi házban születtem, ahol három generáció élt együtt. Egyszerű körülmények között indult az életem – kezdte előadását a Vass László Gyűjtemény műtárgyainak adományozója. – 1960-ban a szüleim indítottak a cipészet felé, a technikumban mindig a műhelymunkáknál nyíltam ki igazán, ez volt a hét legjobb pillanata – idézte fel mosolyogva életpályájának indulását.

A következő fontos állomás életében Budapest volt, ahol egy barátjával közösen „tőke és eszköz nélkül” próbáltak bekerülni a „maszek világba”, ezért elkezdtek szandálokat tervezni. Ezekhez felhasználták a nagy cipőgyárak által termelt bőrhulladékot is, valamint kreativitásukat megcsillogtatva olyan technológiát találtak ki, mellyel sikerült kitörni a szegénységből.

A rendszerváltás fordulópont volt, a rengeteg import áru miatt lépni kellett, az új irány a külföld volt, amely felfigyelt a kézzel varrott cipőkre, melyek többet értek hagyományos társaiknál. Vass László büszkén mesélte, amikor felkérték egy cipőkönyv megírására, ami csak a kézzel készített cipőkről szólna. – Éreztem a kihívást, az összeállítás során szinte újratanultam a szakmát. A klasszikus férficipő című könyvet kilenc nyelvre fordították le, és mintegy 500 ezer példányban adták ki – mesélte.

– Harminc évesen úgy gondoltam, elmegy mellettem a világ, a cipőkön kívül más nem is nagyon foglalkoztatott – tért rá a műgyűjtés folyamatának kezdeti szakaszára Vass László. – A magam esze után menve vettem képeket, a művészek közül Tóth Menyhért egyedisége ragadott meg. Kíváncsiságomnak köszönhetően olyan képekkel gazdagodtam, melyekkel közel kerültem az igazi művészethez.

Magángyűjteménye 2003-ban vált láthatóvá a közönség számára Veszprémben, ahol a múzeum fele-fele arányban állít ki magyar és külföldi alkotók művei közül is. Vass László kifejtette, ez az együttes bemutatás segíthet a magyar művészekre felhívni a figyelmet. Az óriási sikert arató előadó elmondta: „a gyűjtésben nincs megállás, nincs innováció nélküli élet.” – Aki szereti a mesterségét, bármikor visszatérhet hozzá, úgyhogy amíg élek és mozgok, addig cipész leszek – zárta gondolatait Vass László.

Balassa Gergő
Kovács Bálint

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.