A Veszprém Megyei Levéltár igazgató-helyettese kérdéssel indította mondandóját: kellenek-e ma a szentek, mit jelentenek ők a ma embere számára? Másképpen fogalmazva: van-e szüksége példaképekre a ma emberének? Hajlandók vagyunk-e követni erényeiket?
A történelem nagy tanulsága – folytatta a szónok –, hogy Európa diadalmenetének, példátlan haladásának a legfontosabb hajtóereje az egyéni siker, az önálló individuum, a szabad egyéniség kibontakozása volt. Szakítás a feudális kiváltságokkal. Európa, és az európaiak által uralt glóbusz tehát jelentős mértékben eredményezte a szabad polgár megszületését. Ámde tény az is, hogy az egyéni szabadság kibontakozása, illetve a szabad személyiség szándékainak érvényesülése csakis a társadalmi környezet megfelelő mivoltában vezetnek sikerre. A magányos hősök tragédiájával tele van az irodalom már az ókor óta. A sikerek legfőbb eleme a polgárok összefogása volt, a szándékok összehangolása és a résztvevők szolidaritása. Az a társadalmi szolidaritás, amelyről újabban mind kevesebbet lehet hallani. Annál többet tapasztalhatunk – hangsúlyozta Somfai Balázs – az Európát, így a minket is megkörnyékező társadalmi méretű bizalomhiányról, a társadalom atomizálódásáról és e gyanús táptalajon új, és minden korábbinál veszélyesebb ideológiai és materiális kalandok fenyegetéseitől.
A szónok a továbbiakban azokra a baljós jelekre hívta fel hallgatósága figyelmét, amelyek az egyéni akarat elsőbbségét hangsúlyozzák, melyek alatt a sok-sok individuum – éppen tehetetlensége folytán – beleterelődik a „vedd meg, edd meg, kend fel” sugalom jól álcázott csapdájába, a kiúttalanságba. Elgondolkodtató, megdöbbentő dolgok ezek – figyelmeztetett a főlevéltáros –, hiszen a történelem valóságától megfosztott emberek mindenevő, mindent fogyasztó lényekké lesznek.
Vannak lassan ható és gyorsan ölő mérgek ebben a világban, amely mára érzelmeiben elsivatagosodott, ahol semmi sem szent, nincs igény sem nemzeti jelképekre, sem a magyar helyesírásra, azaz meghirdettetett az igénytelenség a tudás helyett. Ez egy olyan világ, ahol lopni, csalni és hazudni életforma, virtus, s bizony, nemcsak az elesettek körében. Emellett hatnak a gyorsan ölő mérgek is: a kilátástalanságukban gyermeküket, majd magukat is elpusztító emberek világa. Hát, ez a szép, új világ – összegezte Somfai.
Hol van a polgári szabadság legféltettebb vívmánya, az individuum szabadsága? – kérdezte a szónok. Hol a megadott szabad akarat? Hol a felelősség, a tiszta fej, a józan ész? A másukért és magunkért is végzett értelmes munka? És az életképes társadalom talpkövei, az igazságosság és a szolidaritás?
A folytatásban azt kérdezte hallgatóságától Somfai, hogy ilyen, ostorozó beszédet vártak-e az ünnepen. Felfogás és érzelem kérdése ez általában, de Almádiban, a magyar szentek kisugárzásában, ereklyéktől szinte karnyújtásnyira, talán mégsem indokolatlan és illetlen dolog egy kis magunkba mélyedés. És töprengés a megoldás felett. Így tért vissza a bevezető kérdéséhez Somfai. Mi az tehát, ami ma is szellemi táplálékot ad nekünk szentjeinktől, akiket minden hiedelemmel szemben nem merev, ikonszerű figuráknak kell látnunk, hanem igazi, hús-vér alakoknak, akik ösztönökkel, a tévedés kockázatával éltek. Ha köztünk járnának, végignéznének rajtunk, a következőket tanácsolnák nekünk: szálljon ki-ki magába, tartson önvizsgálatot, tárjuk fel saját hibáinkat, azok minden okát, legyünk büszkék valódi eredményeinkre, bízzunk magunkban, vállaljuk nyíltan is meggyőződésünket, óvakodjunk a hamis prófétáktól, törekedjünk összefogni a hasonló felfogásúakkal, ellenfeleinket pedig meggyőzni a tények bizonysága által, s ha az lehetetlen, akkor bölcsességgel elviselni őket. Szolgáljuk hazánknak, városunknak a javát, és szeressük őket, de úgy, hogy a közjót sose tévesszük össze a magánhaszonnal. Mindezek vezethetnek el csak bennünket a test és a lélek békéjéhez – összegezte a Szent István-i intelmeket Somfai, aki befejezésül ekképp fogalmazott: nagy szükségünk lesz az erőre a jövőben, ha azt akarjuk, hogy a jövő is igényt tartson ránk. Ember nem élhet példaképek nélkül. István király utódai vagyunk, szavai így ránk is vonatkoznak. Adja az Ég, hogy úgy legyen…
A beszédet követően dr. Kutics Károly önkormányzati képviselő szegte meg az ünnep kenyerét.
