Várnai László több mint egy évtizede tanít az iskolában. Az utóbbi időkben egyre több figyelmet szentel a külföldi iskolatípusok vizsgálatának, illetve az iskolai munka pszichológiai hátterének.
Várnai László
– Mit kell tudnunk a most induló tréningről? Kiknek szól?
– Ez a személyiség-fejlesztő tréning 15 részből, foglalkozásból áll, kimondottan diákoknak szerveztük heti egy alkalommal 1,5–2 órás terjedelemben. A gyakorlatokat az iskolapszichológus és én tartom, felváltva vagy egyszerre. Az iskolából bárki jelentkezhet rá, aki kellő érdeklődést, figyelmet és odaadást tud szentelni ezeknek a kis összejöveteleknek, és aki olyan dolgokat szeretne megtudni magáról, másokról, amelyektől tudatosabbá, szabadabbá és boldogabbá válhat az élete. Kis lelki-szellemi felfedezőutak, „pszichológiai” kirándulások ezek a gyakorlatok, amelyek segítségével a diákok komoly tudás birtokába juthatnak, és a későbbi életükben is hasznosítani tudják a tapasztalataikat. Gyakorlatilag nincsen olyan komoly cég vagy továbbképzés, ahol ne használnák, alkalmaznák évek-évtizedek óta ezeket a „játékokat”. Az iskolapszichológus szakmai hozzáértése és tapasztalata, valamint az én ismereteim alakítják, hozzák létre és biztosítják együttesen a kellő szakmai kompetenciát a tréninghez.
– Mi indokolta a tanfolyam megszervezését?
– Sebestyén Zsuzsa ifjúságvédelemért felelős kolleganőm kezdeményezésére ültünk össze és határoztuk el, hogy csinálunk valami olyat és újat, ami hozzájárulhat a diákok lelki-szellemi egészségének megőrzéséhez, fejlesztéséhez, miközben megelőző hatású is. Azt gondolom, hogy ebben a rohanó, zavaros és hangos világban szükség van egyszerű, értékes és igazán emberi együttlétekre. Sok olyan gyerek van, aki az élet zajában nem kap megfelelő válaszokat a kérdéseire, aki valamennyire magányos, szorongó és bizonytalan. Persze azt gondolom, mindenkire ráférne egy ilyen tréning, a kisgyermekektől az aggastyánokig, a szomorúaktól a legboldogabbakig. Tanulni magunkról és a világról élethosszig tartó folyamat – akár tetszik, akár nem. Minden életkornak, életszerepnek megvan a maga krízise vagy kihívása, és vele együtt a megoldandó feladata.
– Hogyan épül fel egy ilyen tréning?
– Azok a játékok, feladatok, amiket a foglalkozásokon „életre” keltünk, a személyiség olyan kapuit nyitják meg, amelyen keresztül az ember vágyai, készségei, erősségei és gyengéi tárulnak fel, persze csak olyan mértékben, amennyire szükséges. Minden megnyilvánulás, akár csak egy mondat vagy egy kis tett, egyben önvallomás is, ami segít az embernek megismernie magát másokon keresztül, s lehetőséget kínál arra, hogy felfedezzük a másik emberben is magunkat. Így hamar kiderül, hogy miben vagyunk közösek, és miben különbözők, de legfőképpen az, hogy mi, emberek, a vágyaink, reményeink és igényeink tekintetében mennyire egyformák vagyunk. Ez a tapasztalati felismerés önelfogadást, önbizalmat növel, és mások elfogadását, végső soron a tisztelet és szeretet érzését erősíti bennünk. Az ember, aki elfogadja, és igazán szereti önmagát, képes igazán másokat is szeretni és tisztelni. A mások felé kifejezett szeretet aztán visszasugárzódik, vagyis öngerjesztő. Ez a fajta kondíció pedig alapvetően határozza meg az ember boldogulását, és ami az egyik legfontosabb az életben: az emberi kapcsolatait. Lelki „gyúrásra” hívjuk a gyerekeket. Vannak rossz és jó tulajdonságaink, s mi úgy közelítünk hozzájuk, hogy a rosszaság is kezdete lehessen valami jónak…
– Iskolarendszerünk kritikusai szerint nem csak diákoknak, hanem sok esetben a tanároknak is szükségük lenne egy ilyen önismereti tanfolyamra.
– Finnországban minden tanárnak kötelező részt vennie félévente egy-egy ehhez hasonló tréningen. Ők aztán ezeknek a tréningeknek a „hatását”, evangéliumát közvetítik a diákok felé a mindennapok tanóráin s ilyen-olyan együttléteiben. Ha rajtam múlna, kötelező tréningeken kellene részt vennie a tanároknak, a diákoknak és a szüleiknek is, hogy aztán könnyebben, egyszerűbben, nagyobb bizalommal és szeretettel szervezhessük közös és privát ügyeinket, megteremtve életünk értékesebb, méltóbb valóságát. A tréning-csoportok a való világban is működnek: résztvevői elfogadóbb, kreatívabb, őszintébb kapcsolatokat alakítanak ki, és tartanak fenn.
