A Keresztény Nyilvánosságért Alapítvány meghívására gyűltek össze a megemlékezők szerdán délután a veszprémi Várban, hogy közösen hajtsanak fejet az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 70. évfordulóján. A nemzeti gyásznap tiszteletére szervezett eseménynek a Brusznyai-emléktábla adott otthont, ahol Zayzon Csaba színművész közreműködésével idézték meg a sorsfordító történelmi pillanatokat.
A tiszteletadáson Halmay Gábor önkormányzati képviselő, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke mondott emlékbeszédet. Rögtön az elején kiemelte, november 4-e egy olyan súlyos dátum, amelynek hallatán elcsendesedik az ember, hiszen a múlt felidézésén túl a nemzet lelkiismeretével való őszinte szembenézést egyaránt megköveteli tőlünk. Hetven évvel ezelőtt ezen a fagyos hajnalon a szovjet hadsereg tankjai megtörték a magyar szabadság reményét, fegyverrel tiporva el az emberek vérrel és bátorsággal kivívott eredményeit. Bár a katonai túlerő győzött, a magyarok mélyen gyökerező szabadságvágyát sosem tudták megsemmisíteni. A forradalom hősei a nemzeti méltóság, az igazság és az önrendelkezés szent jogának védelmében álltak ki hazájukért.
Ezen a napon azokra emlékezünk, akik a legdrágábbat, az életüket adták Magyarországért, akiket börtönbe zártak, brutálisan megkínoztak, vagy hazájuk fájdalmas elhagyására kényszerítettek. A gyász mellett ugyanakkor a tiszteletnek és a felelősségnek is komoly helye van, mivel a történelem határozottan rákérdez, mit kezdünk a ránk hagyott szellemi örökséggel. Halmay úgy folytatta, Veszprémnek megvannak a maga helyi hősei, akiknek emlékét morális kötelességünk megőrizni. Közülük kiemelkedik Brusznyai Árpád alakja, aki a forradalom vészterhes idején a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökeként vállalt óriási felelősséget a közösségéért. A forradalom vérbe fojtása után letartóztatták, majd egy kegyetlen koncepciós eljárásban halálra ítélték és 1958-ban kivégezték. Tragikus sorsa a diktatúra embertelenségének örök jelképe, egyúttal a tiszta lelkiismeret és a rendíthetetlen bátorság példája. Veszprém városának ezért kötelessége emlékeznie rá, üzenetét pedig tisztán kell továbbadnia a jövő nemzedékeinek.
Hetven év távlatából visszatekintve ezek az események egyáltalán nem kizárólag a poros történelemkönyvek lapjaira tartoznak, mondta Halmay Gábor. A fegyverek elhallgatása után a kegyetlen megtorlás koncepciós perekkel folytatódott, a jog intézményrendszerét egyszerű politikai fegyverként használták fel az ellenfelek megtörésére. A kommunista diktatúra a politikai akaratot az igazság, a félelmet pedig a lelkiismeret fölé akarta helyezni.
Halmay Gábor beszédében nyíltan feltette a kérdést, vajon tanultunk-e eleget a saját történelmünkből. A szabadságot fenyegető alattomos módszerek napjainkban teljesen más formában is megjelenhetnek, megmutatkozhatnak a politikai megbélyegzésben vagy éppen a jog fegyverként való gátlástalan alkalmazásában. Amennyiben valóban tiszteljük 1956 hőseit, az emlékük puszta megőrzésén túl azt a fundamentális alapelvet is védenünk kell, amelyért egykor az életüket adták. Senkit sem lehet politikai meggyőződése miatt megfosztani a méltóságától vagy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogától. A hazaszeretet a múlt hősei iránti tiszteletet, egyben a jelenért és a közösségeinkért vállalt mindennapi felelősséget jelenti. Bár a fegyverek megpróbálták elnémítani Magyarországot és elszenvedtük a katonai vereséget, a forradalom igazsága túlélte a megtorlást és a cenzúra sötét évtizedeit. A mai kor emberének legfőbb feladata bátorsággal kiállni az igazságért, belső erővel megőrizni a közösségeket, bölcsességgel felismerve, hogy a szabadság sosem magától értetődő ajándék.
A megemlékezésen ezután Imri-Deli Daniella, az IKSZ tagja felolvasta a forradalom összes veszprémi áldozatának a nevét, majd az esemény koszorúk elhelyezésével zárult a Várban.
