A University of Queensland és a University of New South Wales kutatói Paraborg néven fejlesztik a rendszert. Ehhez nagyméretű, Észak-Queenslandben őshonos ásócsótányokat szerelnek fel apró elektronikai eszközökkel. Az állatok hátára kerülő szerkezet kamerát, érzékelőt vagy akár egy kis gyógyszeradagoló egységet is hordozhat. A csótányokat nem alakítják át teljesen géppé. Apró elektródákon keresztül ingerlik az idegrendszerük bizonyos pontjait, így egy operátor meg tudja határozni, merre haladjanak. A kutatók főként földrengések, épületomlások és más katasztrófák után vetnék be őket. A csótányok egyik nagy előnye éppen az, ami miatt a hétköznapokban olyan nehéz megszabadulni tőlük, rendkívül szűk helyeken is képesek átmászni, miközben nehéz terepen is jól mozognak.
Nem csak megkeresnék a sérülteket
Kiborgrovarokkal korábban is folytak már kísérletek, ezek többségénél azonban elsősorban a felderítés volt a cél. Az ausztrál fejlesztők azt szeretnék elérni, hogy az állatok szükség esetén valamilyen alapvető segítséget is eljuttassanak a sérülthöz. Az egyik csótány például kamerával kereshetné a romok alatt rekedt embereket, míg egy másik gyógyszert vihetne hozzájuk. A kutatók olyan helyzeteket említenek, amikor a mentőegységek még nem tudják megközelíteni a sérültet, de sürgősen szükség lenne valamilyen kezelésre. Ilyen lehet például egy súlyos allergiás reakció vagy akár kígyómarás.
A laboratóriumi teszteken az állatok minden kijelölt ellenőrző pontot elértek. Ha a gyógyszer beadására szolgáló eszközt 15 centiméteres távolságból működtetik, 95 százalékos pontosságot érnek el. A teljes feladat – az odajutás, a megfelelő helyzet felvétele és az adagolás – a próbák 72 százalékában sikerült. Egyelőre természetesen nem embereken tesztelik a rendszert, hanem mesterséges célpontokon és szilikonfelületeken. A hosszabb távú elképzelés szerint egyszerre több kiborgcsótány indulhatna el egy katasztrófa helyszínén. Egy részük kamerát vinne, mások érzékelőkkel térképeznék fel a környezetet, néhány példány pedig kisebb egészségügyi felszerelést szállíthatna.
A fejlesztők szerint még több évnyi munka szükséges ahhoz, hogy valódi mentésnél is kipróbálhassák őket. Öt-tíz éven belül már elképzelhetőnek tartják az első gyakorlati alkalmazásokat.
