Nem január van, hanem szeptember. Mégis van benne valami az újévből. Mintha augusztus végén lezárnánk egy fejezetet, szeptemberben pedig tiszta lappal indulnánk tovább. De miért éppen szeptember vált ennyire erős újrakezdési ponttá?
Nem véletlen, hogy szeptemberben akarunk új életet kezdeni
A pszichológia is ismeri azt a jelenséget, amely részben megmagyarázza ezt az érzést. A „fresh start effect”, vagyis a friss kezdet hatása szerint bizonyos időpontok (például egy új év, hónap, hét, születésnap vagy egy új életszakasz) különösen alkalmasak arra, hogy új célokat tűzzünk ki.
A kutatók szerint ilyenkor hajlamosak vagyunk mentálisan kettéválasztani az életünket. Van az „eddigi énünk”, és van az, aki mostantól szeretnénk lenni. A múlt hibái, elmaradt tervei és sikertelen próbálkozásai valamivel távolibbnak tűnnek, miközben az előttünk álló időszak tele lesz lehetőségekkel.
Ezért lehet olyan erős a késztetés szeptemberben arra, hogy „na most már tényleg” elkezdjünk mozogni, rendszeresen olvasni, korábban lefeküdni, kevesebbet telefonozni vagy végre rendet tenni. Szeptember ugyanis egyszerre több ilyen határt is jelent.
Véget ér a nyár, elkezdődik az ősz, új tanév indul, visszatérünk a munkába, megváltozik a napirendünk, és a környezetünkben is szinte mindenki valami új rendszerhez alkalmazkodik. Nem egyszerűen mi akarunk megváltozni. Körülöttünk is megváltozik a világ.
A „tanévkezdés” érzését felnőttként sem nőjük ki
Talán az egyik legerősebb magyarázat az iskola. Gyerekkorunktól kezdve szeptemberhez kötjük az újrakezdést. Új osztály, új tanárok, új füzetek, új tolltartó, új órarend, új célok. Ez az élmény évről évre belénk épült.
Nem meglepő tehát, hogy felnőttként is megmaradhat bennünk valami abból az érzésből, hogy „kezdődik az év”. Akkor is, ha már évek óta nem ülünk iskolapadban. A szeptember továbbra is a rendszeresség, a tervezés és az új célok időszaka lehet.
Ez magyarázhatja azt is, miért olyan jó érzés ősszel új füzetet vagy határidőnaplót venni. Nem feltétlenül magára a tárgyra vágyunk, hanem arra az érzésre, amit képvisel, hogy mostantól másképp lesz!
A természet is üzen
Miközben a fejünkben megszólal a képzeletbeli iskolacsengő, a természet is látványosan jelzi, hogy valami véget ér.A napos órák rövidülnek, lassan hűvösebbek lesznek a reggelek, megváltozik a fény, a növények pedig elkezdenek készülni a télre. A nyár kifelé forduló, aktív időszaka után az ősz fokozatosan a befelé húzódásról, a rendszerezésről és a felkészülésről szól.
Ez nemcsak modern ember érzése.
A hagyományos paraszti kultúrában az ősz valódi gazdasági fordulópontot jelentett. A nyári hónapok munkájának eredménye ekkor vált kézzelfoghatóvá, hiszen elérkezett a betakarítás, a szüret, az élelem elraktározása, miközben már a télre is készülni kellett.
Forrás: Fortepan / Fodor András örökösei
Vagyis az ősz nem pusztán egy új évszak volt, hanem egy átmeneti időszak. Lezárás és felkészülés egyszerre. Talán éppen ezért érezzük ma is ösztönösen úgy, hogy szeptemberben valamit össze kell rendezni magunk körül.
A régen is fontos fordulópont volt
A magyar néphagyományban szeptember különösen gazdag jeles napokban.
Szeptember 1-je, Szent Egyed napja a hagyomány szerint az ősz kezdetének számított. Szeptember 8-án következett Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének ünnepe, amelyhez több helyen búcsúk és különböző szokások kapcsolódtak. A hónap végén, szeptember 29-én pedig Szent Mihály napja érkezett, amelyhez a gazdasági év és a pásztorélet számos hagyománya kötődött.
Az augusztus közepe és szeptember 8-a közötti időszakot a régi magyar hagyományban „két asszony köze” néven is ismerték. Ehhez többek között olyan tevékenységek kapcsolódtak, mint a gyógynövények gyűjtése, a ruhák és ágyneműk szellőztetése, vagyis a ház és a háztartás rendbetétele.
Ha innen nézzük, a mai szeptemberi „nagytakarítás” érzés már egyáltalán nem tűnik olyan modern találmánynak.
A régi világban is eljött az idő, amikor össze kellett szedni, amit a nyár adott, rendet kellett tenni, és fel kellett készülni arra, ami ezután következik.
