A kommunizmus áldozatainak emléknapja arra figyemeztet minket, hogy a szabadság nem magától értetődő, hogy a demokrácia nem automatikus és a szuverenitás nem ajándék – fogalmazott Halmay Gábor a szerdai megemlékezésen. Felelevenítette: 1947. február 25-én a megszálló szovjet hatóságok elhurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt, ezzel nyíltan megkezdődött a magyar demokrácia felszámolása.
Erre emlékezve jelölte ki ezt a dátumot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává az Országgyűlés 2000-ben.
Február 25. ugyanis nem egyetlen ember sorsáról szól. A kommunizmus világszerte közel százmillió ember életét követelte, Magyarországon százezrek kerültek börtönbe vagy munkatáborba, családok tízezrei szakadtak szét. A számok mögött olyan emberek vannak, akik nem fegyverrel harcoltak, hanem tartással. Ilyen volt Brusznyai Árpád is, aki nem rombolást, hanem rendet akart – mégis halálra ítélték.
Halmay szerint mindegy, milyen zászló alatt épül fel a diktatúra: ha a központosított hatalom beavatkozik egy szuverén ország belügyeibe, ha kívülről akarja megmondani, hogyan éljünk, az a szabadság ellensége. A világban ma is hatalmak versengenek, próbálnak országokat a befolyásuk alá vonni. Hangsúlyozta: a kommunizmus nem egyik napról a másikra épült ki, hanem apró lépésekben: ideiglenes intézkedésekkel, a jogállam lassú leépítésével, a félelem normalizálásával.
Ovádi Péter és Porga Gyula
Halmay szerint az emlékezés azért fontos, hogy felismerjük a jeleket, hogy ne higgyük: velünk ez nem történhet meg. A mi felelősségünk, hogy megőrizzük, amit az őseink kivívtak, és a békés fejlődés útját válasszuk.
– Brusznyai emlékműve előtt ígéretet teszünk arra, hogy nem relativizáljuk a kommunizmus bűneit; hogy minden diktatúrát elutasítunk; a békét, a stabilitást, a biztonságot tekintjük elsődleges értéknek – fogalmazott.
A megmelékezésen Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója mondott verset, Brusznyai Árpád emlékművénél Porga Gyula polgármester és Ovádi Péter parlamenti képviselő helyeztek el koszorút.
