Szerethető (norvég dráma)
A Szerethető főszereplője, Maria egyszer csak azzal szembesül, hogy férje – látszólag minden ok nélkül – válni akar tőle. Maria aztán a pszichológusa kanapéján önvizsgálatot tart, előkerülnek a hiányzó puzzle-darabkák, és összeáll a kép. Felismeri, hogy ő maga szabotálta a kapcsolatát, ellökte magától a férjét, mindezt tudat alatt, úgy, hogy észre sem vette, és közben mindenért a férfit hibáztatta.
Lilja Ingolfsdottir filmje sokunkat érintő problémát dolgoz fel, és összecsapottsága ellenére hasznos üzenetet hordoz. Közben pedig egy szerethető mozi, minden szereplője a hibáival együtt is szerethető, és bár talán túlzó elvárásokat ébreszt a nézőben a terápiás folyamattal kapcsolatban, mégis: ha csak annyit elér, hogy a pszichológus rendelője előtt állva a kanapét, és ne a kijáratot válasszuk, máris teljesítette a küldetését.
Áradás (lett animáció)
Az Áradás állatmese: az emberek eltűntek a világról, már csak a hűlt helyüket, a maguk mögött hagyott tárgyakat és épületeket találjuk meg. Főhősünk egy macska, aki egy kutyával, egy kapibarával, egy kígyászkeselyűvel és egy gyűrűsfarkú makival osztozik a túlélést jelentő hajón, amikor élőhelyüket elönti az áradat.
Ugyan egyetlen szó sem hangzik el a film másfél órája alatt, mégsincs üresjárat. Az egyik pillanatban izgulunk a szereplőink megmeneküléséért, a következő percben megérint a veszteségük, aztán arra ocsúdunk fel, hogy nevetünk egy helyzetkomikumon. Az Áradásnak nincs szüksége szavakra, az érzéseinkre hagyatkozik. Nincsenek villódzó akciójelenetek, nincsenek béna viccek, éppen az állatok természetes viselkedése miatt átütően őszinte és mélyre hatóan megérintő.
Egykutya (magyar játékfilm)
Úgy tűnik, hogy Deák Kristóf a “mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta: Hajdu Szabolcs. Az Egykutya – Hajdu filmjeihez hasonlóan – színházi előadásból készült adaptáció, ami egy színpadon elférő térben játszódik. Hangulatában, karaktereiben talán kevésbé sötét tónusú, több humort enged meg magának, de ez nem jelenti azt, hogy ne merne mély témákhoz nyúlni.
Négy szereplőt terel egy fedél alá: egykori kollégiumi társakat, akik közel tíz éve nem látták egymást – és legutóbb sem szépen váltak el. Nóra (Bakonyi Alexa) a szókimondó művész, Vica (Tenki Dalma) a Coelho-puffogtató ősanya, Honda (Tóth Károly) az elvtelen üzletember és Patrícia (Döbrösi Laura), aki annyira lejött az életről, hogy a lakásból sem mozdult ki évek óta.
Az este előrehaladtával ezek a gondosan felépített homlokzatok szétcsúsznak, és minden titok a felszínre kerül. És miközben a fő téma az, vajon mi az élet értelme, miért érdemes élni, olyan mellékvágányokat járunk be, mint a pénz szerepe, a gyerekvállalás vagy a mélység-felszínesség konfliktusa.
