Ezért került a címlapra öt sportoló öt különböző sportágból. Nem egyforma pályák, nem egyforma történetek, mégis mindegyikükben van valami, ami felülírja az átlagot. Van, aki már komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, van, aki most tör előre, és van, aki olyan alázattal dolgozik, amely önmagában is példaértékű. A velük készült interjúk világossá teszik, miért fontos ez a cím Veszprémnek: mert itt valóban jelen vannak azok a tehetségek, akik hosszú távon is meghatározhatják a város sportkultúráját.
A lapszám többi anyaga is ehhez a sokszínűséghez igazodik. Zenei blokkunkban jazz és gospel műfajokkal foglalkozó interjúk sorakoznak, olyan alkotókkal, akik különböző megközelítésekkel, mégis azonos kíváncsisággal beszélnek arról, hogyan alakul egy műfaj útja ma Magyarországon, és az egész világon.
A pszichológiai rovatban Bibók Beáta arról beszél, hogyan működik a parentifikáció a mindennapokban. A téma nem elméleti keretben jelenik meg: részletesen foglalkozunk azzal, milyen helyzetek vezethetnek túlzott felelősségvállaláshoz, hogyan lehet ezeket felismerni, és milyen irányok nyílnak meg akkor, amikor egy család szeretne változtatni a működésén.
A közéleti blokkban Hont András gondolatai kapnak hangsúlyt. Az interjúban arra voltunk kíváncsiak, milyen belső működések határozzák meg ma az újságírói munkát, és hogyan lehet tisztán látni egy olyan környezetben, ahol a politikai történések folyamatos mozgásban tartják a nyilvánosságot. Az újságíró válaszaiban egyszerre jelenik meg szakmai távolságtartás és személyes reflexió: beszél arról, mi tartja fenn a kíváncsiságát, hogyan változott saját viszonya a szakmához, és milyen pontokon kell újra és újra feltenni azt a kérdést, hogy van-e más út, mint a megszokott.
A lapszám egyik meghatározó anyaga a Gundel Takács Gáborral készült interjú, amelynek közvetlensége sajátos hangulatot adott a beszélgetésnek. A sportriporter pontosan fogalmaz arról, hogyan alakult át a sportmédia, milyen szakmai elvek tartják össze a pályáját, és miért olyan nehéz ma valódi értéket teremteni egy gyorsan változó közegben.
A könyvajánlónk ezúttal két olyan művet helyez egymás mellé, amelyek első ránézésre semmilyen közös pontot nem mutatnak. Náray könnyebben befogadható, érzelmekre építő világa szöges ellentétben áll Krasznahorkai sűrű, hömpölygő, szinte meditatív prózájával.
A meglepetés akkor születik meg, amikor egymás mellett olvassuk őket: kiderül, mennyire másképp lehet megközelíteni ugyanazokat a kérdéseket — identitás, szerep, útkeresés — és mennyire eltérő ritmusban gondolkodunk attól függően, milyen történet vezet át rajtuk. Az ajánló nem választ győztest, inkább azt mutatja meg, mennyire sokféle élményt kínál ugyanaz az irodalmi tér, ha hagyjuk, hogy két világ egymás mellé kerüljön.
A borok mellett most a pezsgőké a főszerep, mert jó lenne végre elengedni azt a reflexet, hogy buborékot csak az ünnepekhez kötünk. A veszprémi Borszalon kínálata is azt mutatja, milyen sokféle karakter létezik: könnyed, friss tételek, amelyek egy hétköznapi estét is ünneplőssé tesznek, és komolyabb, elegánsabb pezsgők, amelyek bármilyen alkalmat képesek magasabb szintre emelni. Mi úgy látjuk egy jó buborékos nem dátum kérdése, inkább hangulaté.
A sporttörténetektől a zenei és kulturális beszélgetéseken át a könyvekig, borokig és téli úticélokig mind ugyanarra hívnak a magazin lapjai: használjuk ki, hogy ez az évszak alkalmat ad lassítani, észrevenni, újragondolni. Ebben a hangulatban készült a lapszám egésze, és reméljük, hogy olvasni is pont ilyen lesz.
