"Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma" – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott közleményében. Azt írták: nagycsütörtök délelőtt krizmaszentelési misét tartanak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. Ekkor szentelik meg az olajokat, amelyeket a kereszteléshez, bérmáláshoz, papszenteléshez, templomszenteléshez, illetve a betegek szentségének kiszolgálásához használnak.
Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az oltáriszentség és az egyházi rend alapítására. "Megrázó ellentét – írták, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja". Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A pap fehér miseruhában van, szól az orgona, és virág van az oltáron.
Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (1496-1498)
A Glória éneklésére minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd ezután elnémulnak nagyszombat estig, és a mély gyász jeléül csak kereplők szólnak. A hagyomány szerint ilyenkor a harangok "Rómába mennek", és "megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei".
A nagycsütörtöki evangéliumban elhangzik, hogyan mosta meg Jézus a tanítványai lábát. Cselekedete "örök időkre szóló példaadás" arról, hogyan kell egymást "alázatos szívvel szolgálni". Ezért a nagycsütörtöki szertartás részeként a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztottak lábát.
A szentmise végén az oltáriszentséget a mellékoltárhoz viszik. Ezt követi az oltárfosztás, amikor minden díszt eltávolítanak az oltárról. Ezek a jelek Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezik. A szentmise csendben fejeződik be, áldásosztás nélkül, jelezve a Jézus szenvedésével együttérző fájdalmat.
Nagycsütörtök az egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat.
