Dánia kicsi, de gazdag ország. Népessége mindössze 5,8 millió fő, ami több mint a fele a mi 9,5 milliónknak, területe annál is kisebb, mindössze alig 43 ezer négyzetkilométer a mi 93 ezrünkhöz viszonyítva. Ehhez képest gazdaságilag szinte óriásnak számít: a statisztikai adatok szerint a világ ötödik legversenyképesebb országa – az egy főre jutó GDP-je 76 ezer dollár, míg a miénk 46 ezer. Ennek ellenére nem öntik a pénzt a profi kézilabdába, és mégis sikeresek.
2003-ban a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első mérkőzésén a dániai Koldingban lépett pályára a Fotex KC Veszprém. Előző este a helyszínen tartott átmozgató edzést játékosainak Zdravko Zovko vezetőedző. Kicsit korábban ért a helyszínre a csapat, melynek tagjai meglepődve látták, milyen a dán utánpótlás-nevelés. A régi csarnokban nem hosszában kézilabdáztak a fiatalok, hanem a keresztben felfestett három pályán. A mellette felépült új létesítményben ugyanilyen kép fogadta őket: a két mobil lelátót betolva a falig ugyancsak három pálya fért el keresztben. A gyerekére váró egyik szülő elmondta, hogy itt mindig ez a helyzet, késő estig egymást váltják a tréningező korosztályos csapatok. Zdravko Zovko csendben figyelte a munkát, majd megjegyezte, hogy ha ez így megy minden helyi élcsapatnál, akkor idővel ebből nagyot profitálhat a dán kézilabda. Igaza lett a horvát mesternek. Előbb az utánpótlás korosztályok világversenyein szereztek folyamatosan dobogós helyezéseket, majd belenőve a felnőttek mezőnyébe ott is eredményesek voltak.
Csak a történelmi hűség kedvéért: akkor Koldingban négy góllal kikaptak ugyan a veszprémiek (31-27), de a hazai visszavágón közé tettek egy tízest (36-26). A párharcot követő sajtótájékoztatón a súlyos vereség és a kiesés ellenére a dán csapat vezetőedzője vidáman nyilatkozott. Az ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy nincs oka szomorkodni, mert sokkal jobb csapat búcsúztatta őket a kupától, és tisztában vannak azzal, hol a helyük az európai mezőnyben. Örült, hogy hazai pályán négy góllal le tudták győzni a veszprémieket.
Annak ellenére, hogy válogatott szinten a világ legjobbjai, a klubtornákon nem igazán jeleskednek. Dán férficsapat sosem nyert rangos európai kupát (BEK/BL, KEK, IHF/EHF). A Bajnokcsapatok Európa Kupájában az Aarhus játszott döntőt 1960-ban, a KFUM Fredericia 1976-ban, majd a jogutód Bajnokok Ligájában az Aalborg 2021-ben és tavaly. Ezzel szemben sok dán kézilabdázó lett európai kupagyőztes más országok csapataiban. Főleg Németországba szerződtek szívesen a földrajzi közelség és a magas szakmai színvonal, a Bundesliga miatt. Amikor 2001-ben a veszprémiek a Flensburggal csaptak össze a KEK negyeddöntőjében, a német csapat keretét kétharmad részben dánok alkották. És hasonlóak voltak az arányok a Flensburghoz közeli másik észak-német város város csapatában, a THW Kielben.
Az eredmények azt mutatják, hogy Dániában nem öltek nagy pénzt a profi kézilabdába. Hiába gazdag az ország, a közpénzt nem profi sportra költik, üzleti alapon pedig nem éri meg nekik rálicitálni a német, a spanyol, a francia és a magyar sztárklubokra. Felnevelik a fiatalokat, majd útjukra bocsátják őket. Aztán ezek a játékosok visszatérnek a válogatottba, mert tudják, hogy honnan indultak, hol szerezték meg az alapokat a későbbi boldoguláshoz. Legfeljebb pályafutásuk vége felé térnek haza valamelyik klubba, de akkor már nem sztárgázsiért kézilabdáznak, hanem olyan áron, amit üzletileg ki tudnak gazdálkodni a dán sportvezetők.
Hogy ettől vagy mástól olyan sikeresek a dánok, az megérne egy alapos szakmai elemzést.
Fotó: IHF
