Közeleg a földkerekség legnézettebb sporteseményének, a labdarúgó-világbajnokságnak a centenáriuma. Az elsőt 1930-ban rendezték Uruguayban mindössze 13 nemzeti válogatott részvételével. Sokáig nem emelkedett jelentősen a vb-döntők mezőnyének létszáma, hiszen 1978-ig 16 csapat juthatott el a selejtezők során a torna végjátékába, ám négy évvel később 24, 1998-tól pedig 32 résztvevőre bővült a mezőny, ami jövőre már 48 lesz. Mindez elsősorban nem a sportág rohamos fejlődésének, hanem a televíziózás elterjedésének köszönhető, ami hatalmas üzleti lehetőségeket – és persze profitot – kínál a méregdrágán értékesített reklámok útján. Ezért az érdeklődés növelése miatt minél több országba akarják elvinni a világbajnokságot, ám egy szint fölött ennek már infrastrukturális akadálya van, ez pedig a létesítmények (stadionok, szállodák, repülőterek, éttermek) korlátozott számában jelenik meg. Nemcsak a résztvevőket kell kiszolgálni magas színvonalon, hanem a helyszínekre elutazó szurkolókat, turistákat is. Így a foci vb eljutott oda, hogy 2026-ban három országban – az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban – fogják lebonyolítani. Négy évvel később a centenárium miatt a fő helyszínek – Spanyolország, Portugália és Marokkó – mellett Argentínában, Paraguayban és Uruguayban is fognak meccseket játszani. Mindennek volt már némi előzménye: 2002-ben Japán és Dél-Korea közösen rendezte meg a vb-t.
A labdarúgó Európa-bajnokságok esetében már korábban felismerték ezt a lehetőséget. 1960-tól 1976-ig csak négy válogatott vett részt a tornán, majd folyamatosan emelkedett a létszám 24-re. 2000-ben Hollandia és Belgium, 2008-ban Ausztriai és Svájc, 2012-ben pedig Lengyelország és Ukrajna volt a kontinenstorna végjátékának a házigazdája. A Covid-járvány miatt 2020-ról 2021-re halasztott Eb-t tizenkét helyszínen bonyolították, köztük Budapesten a Puskás Arénában három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt játszottak. Már az is eldőlt, hogy 2028-ban Nagy-Britannia és Írország, 2032-ben pedig Olaszország és Törökország fogja megrendezni a futball Európa-bajnokságot.
Más csapatjátékokban is hasonló a helyzet – a nagy versenyeknek többször nem egy ország, hanem egy régió ad otthont. A németek és a dánok közösen bonyolították 2019-ben a férfi kézilabda-világbajnokságot, két évvel ezelőtt a svédek és a lengyelek voltak a házigazdák, idén pedig már három országban – a horvátoknál, a dánoknál és a norvégoknál – lesznek a meccsek. És a trend folytatódik: 2031-re Dánia, Norvégia és Izland jelentette be közös rendezési szándékát. Természetesen a női vonalon ugyanez a helyzet, sőt, először 1995-ben rendeztek osztrák-magyar közös vb-t, 2023-ban pedig Norvégia, Dánia és Svédország volt a házigazda. A bronzérem megszerzése miatt számunkra kedves decemberi női kézilabda Európa-bajnokságot Ausztria, Magyarország és Svájc bonyolította, a következő kontinensviadalnak pedig öt ország lesz a házigazdája – Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Törökország. Férfi kosárlabdában az elmúlt három Európa-bajnokságot négy-négy országban játszották, és ugyanez a helyzet a nőknél is. Ráadásul ezek már nem regionális vetélkedések, hiszen a német, olasz, cseh, grúz, vagy a finn, izraeli, román, török helyszíneket nem egy-egy országhatár választja el egymástól.
Mindezek után csak idő kérdése volt, hogy mikor merül fel az olimpiai játékok több helyszínen való megrendezésének a gondolata. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság japán elnökjelöltje, Vatanabe Morinari úgy véli, a nyári játékok olyan hatalmasra nőttek, hogy a legtöbb helyen nehéz megrendezni gazdasági és környezetvédelmi okok miatt. Ezért előállt azzal a javaslattal, hogy az ötkarikás játékokat rendezzék meg egy időben az öt földrész öt városában. Az olimpia hagyományait és eszméjét tekintve képtelennek tűnik az ötlet, ennek ellenére nem kizárt, hogy előbb-utóbb valóság lesz belőle.
