Kötter Tamás, József Attila-díjas író beszélt arról a legutóbbi VehírEsten, hogy a XXI. század értékvesztettsége számos kortárs művészeti alkotásban is leképezhető. Vagyis például, amíg Munkácsy Golgotáján a legapróbb részletekig ki van dolgozva minden ránc, arcvonás a festmény alakjain, addig manapság nem ritka, hogy egy kortárs kiállításon kacsacsőrű emberalakok előtt vakargatják az állukat az úgynevezett műértők, és persze a laikus tömeg is, akik csak valamilyen kultúrafogyasztásra vágynának.
Mostani cikkünkben viszont nem a klasszikus és a kortárs művészet már-már ideológiai feszültségében próbálunk igazságot tenni, sokkal inkább a tudományos eredményekre alapozva mutatunk be egy elméletet, ami szerint bármilyen művészeti tevékenység – ebbe beletartozik az alkotás és a fogyasztás is – képes arra, hogy akár egy évtizeddel meghosszabbítsa egy ember életét.
Nem véletlen, hogy egyre több orvos ír elő szinte receptre kultúrafogyasztást a pácienseinek. És itt nem csak a pszichológusokról van sző, pedig adná magát a sztereotípia, hogy a művészetek elsődlegesen a lélekre, ezzel együtt a mentális állapotra vannak jó hatással. Neurológusok és kardiológusok is élnek ezzel a receptúrával. Az ok pedig orvosilag is alátámasztott, hiszen a Parkinson-kór, a szívbetegségek, keringési zavarok és a depresszió ellen is hasznos, ha valamilyen kulturális terméket veszünk magukhoz, hiszen azok elindítanak az agyban bizonyos neurokémiai folyamatokat, különböző hormonokat és endorfint szabadítanak fel.
Egy ember agyában körülbelül 86 milliárd neuron van, ezekre pedig hatással van az érzékszerveinkből érkezett információ, kapcsolatot teremtenek köztük. Úgy, mint egy zene meghallgatása, egy festmény, vagy szobor beható tanulmányozása. Ebből pedig következik, hogy a művészet nem csupán intellektuális izgatása az embernek, hanem igenis komoly fizikai hatása van a szervezetre, már csak neuronszinten is. Egyfajta fizikai élményként is értelmezhető.
De a tudomány még ennél is továbbment, mint kedvenc festőnk képeinek nézegetése, vagy kedvelt zeneszerzőnk műveinek hallgatása. Az elmélet szerint fizikálisan az is pozitív hatást válthat ki, ha egy műalkotáson – származzon az a kultúra bármelyik válfajából – elsőre megrökönyödünk, adott esetben negatív érzéseket vált ki. Ilyenkor a neuronjaink között olyan idegpályák alakulnak ki, amelyek normál esetben nem, ez pedig segít fejleszteni az ellenállóképességet.
A tanulmány – amit a divany.hu szemlézett – még hasznos útmutatóval is szolgál egy múzeumlátogatónak. Mint írják, a probléma az, hogy sokan több időt töltenek egy kép keletkezéstörténetének és leírásának tanulmányozásával ahelyett, hogy elmélyednének a tényleges alkotás rejtelmeiben. Maradva a festmény példájánál, átlagosan 21 másodpercet időznek egy kép előtt, aztán futószalagszerűen jöhet a Szépművészeti, vagy az Uffizi következő alkotása. Ezzel szemben a helyes módszertan az lenne, ha mindenki elidőzne a képek előtt, megpróbálna legalább öt olyan apró részletet felfedezni, ami megragadja valamiért, közben hagyni, hogy hatással legyen a színvilág, a hangulat.
Becslések szerint, aki havonta legalább ez ilyen művészeti élménnyel meglepi magát, az akár tíz évvel is meghosszabbíthatja az életét. Hiszen akár mi magunk bontogatjuk szárnyainkat a művészetek végtelen erdejében, akár csak a klasszikus értelemben fogyasztjuk a már korábban elkészített műveket, mindez 25 százalékkal csökkenti a kortizol nevű stresszhormon szintjét a szervezetben, miközben fejleszti a végrehajtó funkciókat, a döntéshozatalt és az együttműködést, valamint építi a kognitív készségeket és fokozza a tanulást.
