A magyar válogatott színeiben Tóth Krisztina, Varsányi Kinga, Csöngei Dávid, Horváth Marcell és Péntek Mátyás képviselte a veszprémieket.
A tájfutás különlegessége, hogy szinte bárhol lehet művelni. Tornateremben, parkban, lakótelepen, városban és bárhol ahol térképet lehet készíteni a környezetünkről, de azért a klasszikus tájfutás mindig az erdőben zajlik.
A Pireneusok lábánál minden feltétel adva volt, hogy egy fantasztikus verseny részesei legyenek a válogatott sportolók. Az Európa Bajnokság mindig is különleges élmény, hiszen ez az év legkiemelkedőbb, legfontosabb versenye a fiataloknak. A verseny három számban zajlik, normáltáv- sprint és váltó verseny. Mindegyik szám nagyon eltér a másiktól és kategóriánként eltérő távolságú pályákat kell teljesíteni a versenyzőknek, így igazi kihívásnak számit a teljesítésük.
A normáltáv hosszú (6-9km), amit meredek, sziklás, erdős környezetben kellett teljesíteni a futóknak. Itt született a válogatott legszebb eredménye, Kazal Márton ezüst érmet szerzett, de Horváth Marcell 10. helye is kiváló eredménynek számit az erős mezőnyben!
A váltó verseny szintén sziklák közt zajlott, de a meredek hegyoldalakat itt dombok váltották fel és a sok nyílt területen, réteken való átfutáskor nem csak a nehezen futható aljnövényzetes tereppel, de a nap égető sugaraival (36 fok) és az esőzéstől megáradt mély patakkal is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek. Itt az Ifi fiuk sikerének örülhettünk, akik az ötödik helyre futottak be. A csapat tagjaként, újból Marci (Horváth) sikerétől volt hangos a magyar tábor, de a serdülő lány csapatban helyet kapó Varsányi Kinga neve is jó párszor elhangzott, aki biztos futásával segítette csapatát az előkelő hetedik helyhez!
A sprint versenyt Soria belvárosában, a várost szegélyező dombon, folyóparton és kis kusza hidakkal összekötött szigetecskéken rendezték. A sprint verseny legnagyobb nehézségét a felgyorsult tempó melletti térképolvasás adja. Itt a 3-4 perces kilométer átlaggal rohanó futóknak, (amiről most atléta olvasóink azt gondolhatják, hogy ennél azért gyorsabban is lehet futni), ki kell olvasni a bonyolult, pici térképjeleket, miközben mindenféle „akadályokon”, hidak, sövények, éles kanyarok nehezítik a futást és nem elhanyagolható szint különbséget is le kell győzniük a „sprintereknek”! Így jobban átgondolva már nem is olyan egyszerű hiba nélkül teljesíteni ezeket a pályákat . És akkor még az utcán bámészkodó tömeg közti szlalomozást nem is említettük…
Szerencsére Varsányi Kinga és Horváth Marci is jól oldotta meg faladatát és a rangos nemzetközi mezőnyben a 19. és 23. helyükkel szereztek örömteli pillanatokat a magyar szurkoló tábornak.
Péntek Mátyás és Csöngei Dávid akik először vettek részt az Ifjúsági Európa Bajnokságon a középmezőnyben végeztek, mely teljesítmény ugyan nem kimagasló, de mindenképpen biztató a jövőre nézve. Sajnos ifi válogatottunk egyik tagjának, Tóth Krisztinának kiújult a lábsérülése, amely nagyban hátráltatta a képességei alapján elvárt eredmény elérésében.
Zárszóként a szövetségi kapitány még egyszer hangsúlyozza, hogy büszke arra a kis csapatra, mely képviselte országunkat ezen a rendezvényen és sikereikhez a veszprémi tájfutók is sokat tettek. Veszprém városának lakói méltán büszkék lehetnek rájuk!
Kovács Zoltán - az ifjúsági tájfutó válogatott szövetségi kapitányának beszámolója
