A Kassán megjelent Oktató és mulattató „Filléres-kalendáriom” 1837. közönséges év április – vagy Szent-György hava – időjárásának főbb jellegzetességeit az alábbiakban jelöli meg:
„Április karaktere a változékonyság, mert kellemes tavaszi napok gyakran esővel, viharszelekkel, sőt havazással is változódnak; a reggelek hűvösek, a dél meleg, azonban a légi melegség naponként növekedik. Az ezen hónapokban eső hódara és pászta záporesők többnyire nagy villanyosságra [zivatar hajlamra] mutatnak. A hónap vége felé kemény nyugati szelek szoktak fújni. Ha akkor, midőn a fák virítnak, derek és ködök járnak, kevés a gyümölcs. Áprilisi esőktől sok függ. Áprilisi szárazság minden tenyészést megakaszt.”
A néphit azt tartja, ha Irén napján (április 6-án) nedves az idő, szűk lesz az esztendő. – Ha Tibor napján (április 14-én) virágos a cseresznyefa, virágos lészen a szőlő is. – Ha Szent György napján (április 24-én) akkora a vetés, hogy a holló elbújhat benne, úgy jó termés várható. – Ha Szent Márk napján (április 25-én) énekel a fülemüle, jó tavasz hirdet; ha hallgat, változó lesz a tavasz.
Fortepan / Karabélyos Péter
Azt nem tudjuk, hogy 1788-ban mikor kezdett el énekelni a fülemüle, de Bolgár Mihály gyűjtéséből ismerjük, hogy április 9-én kezdődött a meleg idő. 1801 áprilisa pedig szeles és hideg volt, 5-én nagy zivatar dühöngött, de kárt semmiben sem tett. 1839 áprilisa havazás és fagy miatt került bele a kalendáriumba.
1848. április másodikáról jegyezte fel Francsics Károly veszprémi borbélymester, hogy vasárnap volt. Az ég fél tiszta, kissé híves szellő lengett, hanem mégis kellemes nap volt. [Egy héttel később] április 9-én hajnali 4 óra múlt éppen, midőn kiugrottam ágyamból s kimentem az udvarra. Az idő oly gyönyörű volt, az ég egészlen felhőtlen, a lég csendes.
A hónap szeszélyességére emlékeztet bennünket Francsics Károly 1856. április 14-én – hétfőn – kelt feljegyzése is, miszerint „az idő rút, komor volt, fertelmes nagy szél sodorta utcahosszat a füstölgő port.” Ugyancsak Francsics naplójából való az alábbi bejegyzés is, 1862. április 10-éről: az „időnk gyönyörű volt! A nap minden reggel mosdva [tisztán] jött fel, és alkonyatkor pompás fényben nyugodott le. A gyümölcsfák telis-de-tele voltak virággal, és mintha mindennap szebbek lettek volna.”
1874. április 5-én arról írt a Vasárnapi Újság, hogy A húsvéti ünnepek ez idén szépen összekerültek a kikelettel. A tél március havában jóformán keményebb volt, mint a megelőző néhány tél derekán s visszatartá a tenyészetet, s így áprilisban kaptuk meg a márciusi ibolyát.
Fortepan
1875 áprilisa sem volt különb. A Vasárnapi Újság április 4-én kelt tudósítása szerint: „Éjjelenként erősen megfagy, s a reggel rendesen jégvirágokat hímez ablakodra! A kályhákban éjjel-nappal ég s a kinek még volt valamije, az a tél folytán a folytonos fűtésben tökéletesen leégett. A föld oly vastagon át van fagyva, hogy még gondolni sem lehet a föld-munkára. A gazdák már nem a pajták belsejét, hanem a háztetejét etetik. Drávánk óriási jégtáblákat hord, a Balaton pedig olyan vastagon van befagyva, hogy az erős köpönyeg alatt tökéletes biztonságban érzik magukat a fogasok, s az ezek királysága alatt létező apró-cseprő keszeg, garda, kárász nemzedék. Az erdők magánya 3 – 4 hónapos havat őrizget a jövő kánikula számára.”
Áprilisban hét tél, hét nyár, - tartja a népi jövendölés. Az előbbire emlékeztet bennünket a Veszprém 1877. április 22-én megjelent tudósítása: „Időjárásunk annyira megfeledkezett magáról, hogy az ártatlanul kicsalt és szép fejlésnek indult természetet egyszerre el akarta fojtani. Múlt kedden (április 17-én) becsületes télre virradtunk; úgy esett a hó plus 1° (1,2°C) mellett, hogy szinte vacogott bele a fogunk. Nem hiába április van, de az idő áprilist is jár. Mindenkinek aggodalom ül az arcára, mi lesz a termésből, míg végre nagyot lélegezhettünk, midőn a havat folyton borús idő mellett eső váltotta fel, mely, úgy látszik, legalább a száraz fagyot nem engedte kártékonyan működni, és így bizton mondhatjuk, hogy termésünk nem sokat szenvedett.”
1878 áprilisa sem kényeztette el a régieket. Április 14-én arról írt a Veszprém, hogy „a héten már lehetett fecskéket látni. Ezek is megjárták szegénykék, azt gondolták, hogy tavaszt találnak, de biz mi nálunk még csak a naptárban van a tavasznak nyoma.” Két héttel később − április 28-án – a húsvéti napokról az alábbi tudósítást olvashatjuk: „Amily szépek voltak a nagyhét napjai, oly borúsak és szelesek voltak a húsvéti ünnepekéi. Húsvét hétfője (április 22.) néhány rövid percre még jégesőt is hozott d. u. ¾ 3-kor. Azóta időjárásunk folytonosan borús és esős, sőt ködös is, minek ismét a gazdák örülnek rendkívülileg, mert az eső már várva-várt vendég volt. A búzaszentelési körmenet (Szent Márk napja, április 25.) az eső miatt elmaradt.”
Fortepan
1879. április 13-án arról olvashatunk, hogy időjárásunk a nagyhétnek egészen megfelelő, szomorú mezt öltött magára folyton borús és esős volt. Nagyszombat sűrű ködesővel köszöntött be és kevés kilátást nyújtott a derűre a feltámadásig.
Lucskos áprilist virágos május és száraz június követ, − tartja a tavaszi néphit. Vagy másképpen megfogalmazva: április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves. De ha elmarad a csapadék, és április száraz, akkor már előre vetítheti árnyékát a májusi fagyosszentek látogatása. Egy másik megfogalmazás szerint: száraz április káros, nedves április hasznos. Ebben a hónapban a kertészkedők legnagyobb öröme az, ha Szent György nap előtt fagyott lepkét látnak. Ez azt jelenti, hogy a lepkék a napsütés által megtévesztve idő előtt kikelnek a petéikből, de a hajnali fagy, a hideg idő végzett velük. Így kevesebb kártevő fogja pusztítani a növényzetet, különösen a gyümölcsfákat. Az erőteljesebb felmelegedés is Szent György nap után szokott megindulni.
