A miniszterelnök kényelmesen hátradőlhetne, kivárhatna a precedens nélküli kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött, neki azonban eszében sincs várni: rögtön hozzákezdett a tűzoltáshoz, mégpedig a maga receptje szerint, tanácsokat csak kevesektől fogad el.
A gazdaságpolitika területén a korábbi, neoliberális módszerektől eltérően a gazdasági növekedés beindítását és a munkahelyteremtést tekinti a legfontosabb célnak a deficit-csökkentés helyett. Igaz ugyan, hogy ezen a téren a piacok vártnál hevesebb reakciója miatt némileg revideálta álláspontját, és kénytelen volt elfogadni a korábban kialkudott 3,8 százalékos idei hiánycélt, közép- és hosszú távon láthatóan nem adta fel gazdasági és társadalompolitikai terveit. Pragmatikusan elfogadta a nemzetközi pénzpiacok és az ország hitelezőinek feltételeit, - talán sokak meglepetésére - újabb IMF "elővigyázatossági hitel-megállapodásról" kezdett tárgyalni, céljai azonban nem változtak. Sőt: éppen az IMF hitelkeretet akarja igénybe venni ahhoz, hogy megvalósíthassa közigazgatási, oktatási, egészségügyi reformterveit.
Eltökéltségét jelzi, hogy a nagy nemzetközi tiltakozás ellenére nem hajlandó engedni a valóban igen markánsnak tekinthető, bankok megadóztatására vonatkozó terveiből. Nem hallhattunk ugyanakkor még választ a sokszázezerre tehető devizahitelesek problémáinak megoldására, ami mindenképpen kulcskérdés lesz - többek között a gazdasági növekedés beindítása szempontjából is.
Orbán Viktor eltökéltsége látszik az ellentmondást nem tűrően, következetesen végigvitt személycseréket illetően is. A "fejek hullása" - ahogyan a Wall Street Journal fogalmazott a minap - jelzi, hogy a miniszterelnök komolyan gondolja az általa meghirdetett "forradalmat". A számtalan személycsere közül a köztársasági elnök-választás és az Állami Számvevőszék élén történt változás váltotta ki a legnagyobb vitát, nem véletlenül. (A Simor András elleni támadások is nagy bel- és külföldi visszhangot váltottak ki, erre azonban most nem térünk ki.) A mértékadó magyar jobboldali közvélemény jelentős része teljesen érthető okokból jobban örült volna Sólyom László újraválasztásának, Orbán Viktor azonban ismét csak nem engedett a bel- és külföldről, jobb- és baloldali körökből egyaránt érkező nyomásnak: a hozzá teljes mértékben lojális Schmitt Pált jelölte a Magyar Köztársaság élére. Nyilvánvalóan elegánsabb lett volna az ÁSZ élére egy pártonkívüli személy jelölése, a kormányfő azonban még a látszatra sem figyelt igazán, és tudatosan egy újabb lojális embert, Domonkos László személyében egy Fideszes politikust jelölt a tekintélyes szervezet élére. (Egy volt szocialista politikus, Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnökké választása jól kommunikálható gesztus, de valódi jelentősége elenyésző.)
Miért tehát ez a sietség? Mi a gyors és bátor - olykor vakmerőnek tűnő - döntések oka? Miért kellett a szlovák választások előtt elfogadni a kettős állampolgárságról szóló törvényt? Miért nem maradhatott elnök a méltán nagy tiszteletnek örvendő Sólyom László? Miért volt szükséges a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatot kifüggeszttetni a középületek és közhivatalok folyosóira? Miért kellett megváltoztatni az alkotmánybíró-választás rendjét és a köztisztviselők elbocsáthatóságának szabályait? Miért kell új médiatörvény és majd új alkotmány?
A válasz egyszerű: Orbán Viktor maximálisan élni akar a választásokon kapott felhatalmazással, és újjá akarja szervezni az országot. Úgy érzi, eljött a soha vissza nem térő alkalom: vagy most alkot maradandót, vagy soha. Hogy az "új Magyarország" milyen lesz? Még nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt két évtizedben valami alapjában véve nem stimmelt Magyarországon, és az emberek szomjaznak a változásra.
Orbán Viktor rengeteget kockáztat, s még nem lehet tudni, lesz-e eredménye. Örülök-e például, hogy nem Sólyom László maradt az elnök? Nem, egyelőre nem örülök neki. Az idő azonban igazolhatja a miniszterelnököt. Ha az életszínvonal ismét növekedni fog, ha a magyar emberek néhány év múlva nem lehorgadt fejjel fognak sétálni az utcákon, ha csökkenni fog az egy főre jutó alkoholfogyasztás, ha növekedni fog a magyarok átlagéletkora és az egy családra jutó gyermekek száma, akkor Orbán Viktort a történelemkönyvek a legnagyobb államférfiak között fogják említeni. A "B verziót" taglalását egyelőre hagyjuk meg a baloldali médiának...
