Amikor húsz évvel ezelőtt nagy sikerrel berobbant a Túl a Maszat-hegyen első része, s ezzel Varró Dani neve is szélesebb körben ismert lett, még nem gondolta, hogy egy lelkes és szemfüles kislánynak majd feltűnik, ami Varrónak nem. Nevezetesen, hogy egyik szereplőjéről, Emil bácsiról megfeledkezett, ugyanis a börtönben felejtette, s nem varrta el a történetét. Emil bácsi megmentése érdekében a kislány megígértette Varróval, hogy ír egy következő részt, amiben kiszabadítja Emil bácsit.
„Én elfelejtettem, bevallom, fejemből, huss, tovaszállt, mint gyermekpracliból a ballon, ha elengedte fonalát. Könyvem már ki volt adva jócskán, mikor az egyik olvasócskám, egy sírós szemű kisleány megkérdezett egy est során, hogy „Emil bácsival mi történt?”. Csak akkor kaptam észbe én a könyvtár gyermekrészlegén (amikbe járok én időnként), hogy „ejnye, Varró Dániel, nem varrtad ezt a szálat el”
Varró, hallgatva olvasójára, tovább írta tehát a történetet. Bevallom, olvasóként felmerült bennem a kérdés, vajon miért nem adott új címet a második résznek, de Varró hamar választ ad annak, aki kinyitja a könyvet:
„A cím volt csak, mit tépelődve kerestem hosszan, mi legyen – „Még túlabb a Maszath-hegyen”? Vagy „Kecsöp Benő újratöltve”? Majd jött a szikra egy napon, Ez látható a címlapon.”
A második rész nemrégiben jelent meg, de ahogy a történet elvarratlanságából is kiderül, jön a folytatás, vagyis trilógia lesz. Varró büszkén árulta el a körülbelül két éven belül megjelenő harmadik rész címét is. Talán nem túl meglepő: Túl a Maszat-hegyen 3.
Varró soha nem írt még folytatást, s kimondottan izgatta a műfaj. Érzése szerint a második rész kicsit öregesebb, szomorkásabb, hisz mégiscsak eltelt húsz év a két mű megírása között. Ahogy Varróról tudvalevő, most is fókuszban volt a nyelvezet, a játékosság, ugyanakkor a történetvezetés, valamint a történet „hogyantovábbja” is kifejezetten érdekelte. A verses meseregény a végén még a képregény műfajával is keveredik, felgyorsítva ezzel az így is majdnem háromszáz oldalas sztorit.
A beszélgetésen szóba került az is, hogy Varró nem kedveli túlzottan a tanulságokat, sőt, szerinte teljesen elhanyagolható. Erre könyvében is tesz utalást, ahogy arra is, hogy gyermekei jelentősen inspirálják. Az első kötetet még úgy írta, hogy nem voltak gyermekei, a második rész viszont már három gyermek nyüzsgő zajában született. Egyik fia még egy versötletet is adott Varrónak, aki megfogadva fia tanácsait, beleírta a műbe. Azóta is – ha Varró felolvassa azt a részt közönségtalálkozókon, – fia büszkén hajol meg a közönség előtt.
A veszprémi eseményen nem csupán a szóban forgó mű adta a tematikát, hanem Varró világa, korábbi művei, személyes történetei. Kiderült például, hogy gyakran megkeresik fiatalok érettségi előtt, hogy dolgozza ki a saját magáról szóló tételt. Varróhoz eljutott néhány értelmezés írásai kapcsán, és levonta a következtetést: nem tudna leérettségizni saját magából.
Varró Dani nem egyedül érkezett az eseményre, hanem Molnár György zenésszel, aki játékos dalokkal szórakoztatta a közönséget, olykor éneklésre bíztatva a nagyérdeműt.
