A jelenlegi trendeket figyelembe véve a posztmodern korszak legjelentősebb kampánykommunikációs felületévé az online tér és a közösségi média vált. A politikai véleménynyilvánítás még soha nem volt ennyire egyszerű és gyors, a szavazók közvetlen eléréséhez végtelen számú csatornából választhatnak a politikai szereplők. A kizárólag szavazásra koncentráló interakciókat felváltja a performatív kapcsolattartás. Olyan kapcsolat ez, ahol mind a politikus, mind a közönsége egyformán nagy érdeklődéssel fordul egymás felé: az állampolgár számára saját, esetleg bizonytalan politikai identitása akkor válik leginkább élhetővé és erőssé, ha merész politikai kijelentéseket tesz ezeken a felületeken, egyfajta politikai coming-outot vállal. Ezt pedig a politikus is szeretné támogatni, úgy, hogy teret ad ezeknek az identitás-kinyilvánításoknak, az úgynevezett politikai identitás performanszainak. Ebben kiváló lehetőséget nyújt a lájkolás és a rajongói követők kialakítása a különböző közösségi média oldalakon.
A politikusoknak pedig létfontosságú, hogy elkötelezett rajongói és szurkolói csoportokat hozzanak létre maguk körül, akik számára időről időre elérhetővé kell válniuk.
Amennyiben a politikus a performer, a szavazók pedig a közönsége, a szórakoztató tartalom, a személyes információk, a szenzáció és a látványos elemek, amik igazán megragadják egy kampány során az állampolgárok figyelmét. Az identitás-és imázskampányok térhódításának köszönhetően azonban lehet, hogy háttérbe szorul az, amiről a kampánykommunikáció eredetileg szólt: az egységes politikai álláspont és üzenet közvetítése, helyette az egyént és annak igazságait helyezve a központba.
A politikai harcok mára átkerültek egy kulturális harctérre, ahol a Z generációt csak úgy lehet elérni, ha Azahriah-t faggatjuk a pártrendszerről, vagy a Krúbin együtt üvöltik a fiatalok, hogy mocskosfidesz. A Megafon Karácsony Gergő ingén röhög a videóin, vagy éppen Jakab párizsi kontentjén. Nem a francia fővárosban tett látogatáson, hanem az autentikus lakótelepi reggelin. Vagy éppen úgy, hogy Viktor – mert a TikTok felhasználóknak, csak simán Viktor a miniszterelnök – kolbászos sztorijaitól robban a net.
Egy választási kampányon belül jelöltenként 6 millió forint költhető hivatalosan politikai marketingre. A magyar politikai elit naponta tapsolt el ennyit a Metán, ez decemberre elérte összesen a tíz milliárd forintot. Senki ne idegeskedjen, ebben ugyanúgy benne volt a Fidesz mellett a Demokratikus Koalíció, meg a Momentum is. A TikTokon egyelőre nem engedélyezett a politikai reklám, így pláne megnyugodhatunk, Orbán kolbásza és Márki-Zay ikonikus táncmozdulatai nem kerültek adófizetői forintokba.
A kérdés inkább az, hogy a politikusok elbagatellizált tartalma hoz-e bármi hasznosat a konyhára, vagy hogy egy adott politikus korának egyáltalán nem megfelelő tartalmat gyártva meg tudja-e szólítani a 18-28 közötti korosztályt. Van ezekre azért pozitív példa is, Tuzson Bence, igazságügyi miniszternek például kifejezetten érdekes, ismeretterjesztő videói vannak, akiről el lehet mondani, hogy valamit hozzá is tesz az életünkhöz az online jelenlétével, és a miniszterelnök is talán épp annyi szarkazmussal válaszol a bejelentkezéseivel az őt ért támadásokra, hogy szeretet ide vagy oda, el kell ismerni ez is megy neki. Helyi szinten Ovádi Péter, országgyűlési képviselő és állatvédelmi kormánybiztos az, aki valóban transzparenciával és felelősségvállalással közelíti meg az online jelenlétét. Nyomon követhető módon mutatja be, hogy az állatvédelemmel kapcsolatos ügyekben milyen konkrét lépéseket tesz ő és csapata, amivel könnyen és közérthetően tudja demonstrálni elkötelezettségét a tényleges változások iránt.
Az erős jobboldali példacunami sem véletlen, valamiért a kormánynak nagyon erős online marketing érzéke van, az ellenzék, baloldal, liberális, etc. kategóriákba sorolt törpepártok csak második helyezettként tudnak beugrani...ide is.
Az érdekfeszítő tartalmak helyett azonban a legtöbbször erősen átbillen a mérleg nyelve, hiszen az örök klasszikus kérdések firtatása helyett, hogy mi lesz a haldokló egészségüggyel, vagy a haldokló tanáripályával, vagy mit keres még Gyurcsány egyáltalán a politikai színtéren – aki szokásához híven Viktor mögött kullogva regisztrált a közösségi oldalra -, ahelyett kiderül, hogy Szentkirályi Alexandra fogkefével meg fésűvel a táskájában jár kormányülésre, sőt még azt is megtudjuk, hogy Orbán a puncsos szaloncukrot szereti. Sírva vigad a magyar, mondják, ezeken a videókon mondjuk jól lehet ezt az ősi szokásunkat gyakorolni.
Az elérhető politikust már csak a zöld pötty jelzi a neve mellett az applikációkban, és a veszprémi színtéren maximum a kocsmákban futhatunk össze egy rögtönzött fogadóórára a feltörekvő egyénekkel. Vajon ez azt jelenti, hogy végérvényesen kiveszik a professzionalizmus a politikából, vagy már tényleg csak ezen a két helyszínen lehet megnyerni a fiatalabb generációt?
