A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott több mint két évtizede pedagógus, a munkájával kapcsolatban komolyabb szakmai kifogás nem merült fel, azonban ismert volt fegyelmezési módszereiről, túlzott szigorúságáról, arról, hogy a tanulókkal rendszeresen kiabált, bánásmódja nem minden esetben felelt meg a gyermekek személyiségének és életkori sajátosságának.
A vádlott nevelési eszköztárában mindennapos volt, hogy kiabált a tanulókkal, ha nem értettek egy-egy feladatot. Visszatérően előfordult, hogy a vádlott a padsorok között haladva felrugdosta a tanulók iskolatáskáit, vagy rángatta az iskolapadokat, földhöz vágta a füzeteket, a tanterem ablakpárkányát ököllel ütötte.
A vádlottnak a gyermekekkel szembeni durva, erélyes hangvételét idővel saját kollégái is szóvá tették, mint ahogy több alkalommal szóvá tette a kiskorú sértettek nevelőszülője és gyermekvédelmi gyámjuk is. A vádlottal szemben felmerült kifogásokat az iskola vezetése esetmegbeszéléssel, rendkívüli szülőértekezlet megtartásával, végül belső vizsgálat lefolytatásával igyekezett orvosolni - melynek során előírták számára, hogy a tanteremajtó nyitva hagyása mellett tarthat tanórát - amelyek azonban nem jelentettek megoldást a problémára.
A vádlott visszatérően több alkalommal kiabált a tananyaggal lassabban haladó egyik kiskorú sértettel, „hülyének, baromnak” nevezte, osztálytársai jelenlétében oldalakat tépett ki a füzetéből arra hivatkozással, hogy rondán ír a sértett. Több alkalommal - miközben a kiskorú sértett készítette feladatát - a tanórákon hátulról fejbe ütötte őt, mert nem tetszett neki ahogy dolgozott, többször a vállába vagy karjába csípett, de előfordult olyan eset is, hogy a hajánál fogva húzta fel a padból, vagy vonalzóval a kézfejére ütött.
A vádlott az egyik tanóra végén nagy erővel úgy meglökte a sértettet, hogy lefejelte a pad szélét, és vérezni kezdett az ajka. A kiskorú sértett a vádlott bántalmazása következtében 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
A kiskorú sértett nem mert otthon beszámolni nevelőszülőjének a történtekről, mert félt a vádlottól, csak jóval később tárta fel, miután tudomást szerzett arról, hogy húgát is bántalmazta a vádlott. A kisebb testvér már egy hónap elteltével félt iskolába menni a vádlott agresszív magatartása miatt, sírva panaszkodott, hogy a vádlott rendszeresen kiabált vele, „hülyének, gyagyásnak” nevezte, felrúgta a táskáját, büntetésből elvette a tízóraiját, illetőleg egy rosszul elvégzett feladat után dühödten az osztályteremben szinte az összes lapot kitépte a füzetéből. Előfordult, hogy a vádlott a folyosón nagy erővel a ruhafogasok felé lökte őt, a karjába csípett, haját húzta.
Mindezek miatt a lány nevelőszülője és gyermekvédelmi gyámja több alkalommal felkeresték a vádlottat az iskolában, hogy megbeszéljék a történteket, jelezték az iskolaigazgatónak, de érdemi változás nem történt, a sértett szinte minden reggel sírva, reszketve ment iskolába és minden tanítási nap után sírva ment haza.
A vádlott egy tanóra közben úgy meglökte a kiskorú sértettet, hogy megrándult a nyaka és napokig fájt, majd egy későbbi tanórán egy rosszul megoldott feladatot követően homlokon ütötte a sértettet, aki hátraesett, és a mögötte lévő padba verte a fejét.
A fenti két bántalmazás alkalmas volt 8 napon belül gyógyuló sérülés előidézésére. A történtek miatt a két kiskorú sértettet nevelőszülőjük másik általános iskolába íratta, ahol a problémák megszűntek.
A vádlott a tanórákon további három kiskorú sértettet is bántalmazott. Egyiküket első osztályban tanította, akivel rendszeresen hangosan kiabált, hülyének nevezte és egy buszos kirándulás során fejen megütötte. Másikukat második osztályban tanította, akinek jelenlétében trágár hangnemben kiabált, csapkodott. A harmadik kiskorú sértettet első és második osztályban tanította, melynek során több alkalommal könyvvel fejen és vonalzóval kézen ütötte. A vádlott egy alkalommal a padot megemelte és rá akarta a sértettre borítani, azonban végül felhagyott a cselekményével, azonban ez a sértettben komoly félelmet keltett.
A kiskorú sértettek személyiségfejlődésére negatív hatással volt a vádlott magatartása, féltek tőle. A velük történt negatív élmények mély nyomot hagytak mindkét kiskorú sértettben. A vádlott, mint a sértettek nevelésére, gondozására, felügyeletére köteles személy e feladatából adódó kötelességét súlyosan megszegte és ezzel a kiskorú sértettek testi, erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyeztette.
Az ítélettel szemben az ügyész, a vádlott és a védő is fellebbezést jelentettek be, így az nem jogerős, másodfokon a Veszprémi Törvényszék jár el.
