Szombat délután nyílt meg a Dubniczay-palotában a Mámort! európai kortárs ékszerművészeti kiállítás, mely egy Veszprémben eddig új tematikát emel be a kortárs művészet világába. Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója elmondta, az ötlet Dohnál Szonja szakmai igazgatóhelyettestől, főkurátortól érkezett, hogy az EKF támogatásával kétévente szervezzenek kortárs ékszerkiállítást.
Mike Friderika
A programév utolsó negyedévében pedig sikerült egy olyan anyagot Veszprémbe hozni, amely magában foglalja az EKF esszenciáját azáltal, hogy a kortárs európai művészet egy-egy ágának legjava látható városunkban – osztotta meg gondolatait Mike Friderika, a Veszprém-Balaton 2023 Zrt. programfejlesztési igazgatója. Az iparművészet beemelésével, a kortárs európai ékszerkiállítással pedig Veszprém az egyedüli olyan város Budapesten kívül, ahol ez a téma is megjelenik, ráadásul ilyen gazdagon.
A tárlaton összesen 29 művész mutatkozik be, ebből 24 külföldi és 5 magyar. A tárlat anyaga a közel harminc éve Münchenben működő Galerie Biróval közös együttműködésben jött létre, melynek tulajdonosai, Olga Zobel Biró és Kinga Zobel a kortárs ékszer nagyköveteinek tekinthetők. Olga Zobel ugyancsak régóta szervez kiállításokat gyűjteményéből, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy különböző szemszögből tekintsünk az egyes darabokra.
Spengler Katalin műgyűjtő a galériatulajdonossal folytatott beszélgetéséből kiderült, Olga Zobel nagy csoportkiállításain mindig fontos szerepe van a címnek. Van olyan, amelyik a művészeknek szól, máskor pedig a publikumnak. Most utóbbiról van szó. Maga a cím, Mámort!, egyébként egy Baudelaire versből származik, ahol a költő úgy kiált fel: „Mindig mámorosnak kell lenni!”, mert a mámor az, ami elvisz a mindennapok szürkeségéből. De mitől is lehetünk mámorosak? Például az ékszerektől.
Olga Zobel Biró
Olga Zobel rendszeresen tapasztalja a galériában, milyen boldogok az emberek, amikor először csak félve, felvesznek egy ékszert, majd beleszeretnek abba a képbe, amit viszontlátnak a tükörben. Először még ott vannak a kétkedő hangok: „Mit szól majd a férjem hozzá?” „Illik ezt?” Aztán pedig: „Jé, ez én vagyok?”És ilyenkor az emberek egész lénye felragyog, ahogy rájönnek, milyen jól áll nekik egy-egy darab, és mennyire üdítően hat ez az egész. Olga Zobel szerint pedig erről kell szólnia az életnek, és azon belül akár a művészetnek: merni kell odanézni, meglátni azt, ami idegen, kipróbálni, felvenni, viselni, nem elszaladni az elől, ami frissességet hozhat az életembe.
Fontos azt is kiemelni, a kiállításon természetesen nem az ékszerüzletek megszokott kínálatával találkozunk. Ezek ún. szerzői ékszerek: noha az aranyműves idővel eladja őket, hiszen valamiből meg kell élni, mégsem kifejezetten ezzel a szándékkal készülnek. Ezek kísérletezések, éppen aktuális érzelmek, gondolatok, ötletek kifejeződései, ami összességében nagyon bátor vállalkozás, hiszen teljes mértékben önmagunk felvállalásáról szól, nem a piac kiszolgálásáról, amiben van kockázat, de éppen ez adja a különlegességüket, az erejüket. Éljünk tehát mi is ezzel a bátorsággal!
A kiállítás november 5-ig tekinthető meg.
