Valószínűleg ezzel a gondolattal többen eljátszottunk már. És azzal, hogy vajon a nemzeti konfliktusokban mekkora szerepet játszik az aktuálpolitikán kívül a régről hozott számos sérelem, s hogy mekkora mértékben függ egy-egy nemzet pszichológiai sajátosságaitól? Bordás Sándor pszichológus, a Kodolányi János Főiskola tanára az Agresszív kód – A nemzeti konfliktusok lélektani és kommunikációs háttere című előadása ezt a nagyon aktuális és érzékeny, ugyanakkor kibeszéletlen témát boncolgatta.
Előadása legelején közös rejtvényfejtésre buzdított mindenkit. Méghozzá egy történettel egy apáról és fiáról, akik bennragadtak a síneken lefulladt autójukban, és a robogó vonat elgázolta őket. A kórház felé az apa meghalt a mentőben, az életveszélyes állapotban lévő fiút megpillantva a sebész csak annyit suttogott: „Nem operálhatom meg ezt a fiút, mert ő az én fiam!” Érdemes lenne mérni- ha lehetne-,hogy kinek mennyi idő után kezdett körvonalazódni a rejtély feloldása, hogy nekünk, magyaroknak mennyire egyértelmű első blikkre, hogy a ’sebész’, természetesen nőt is takarhat.
A nyelvi relativitáselméletből kiindulva, mely szerint a különböző nyelven beszélők különbözőképpen is gondolkodnak, a szerb nép mentalitását és a jugoszláv háborúig vezető propaganda működését vázolta fel és kitért arra is, hogy a kezeletlen traumákkal tennünk kell valamit. Plasztikus példákkal mutatott rá az agresszív kód jelentésére, s a tömegen végigfutó moraj is jelezte, hogy valóban meglepő a mi kultúránk számára, hogy egy szerb csecsemő első ajándéka egy pisztoly, s a szerb férfiak, ha egy nő szépségét akarják méltatni, akkor azt a fegyverükhöz hasonlítják. Mondhatni autentikus a forrás, hiszen az előadó maga is a Vajdaságból származik, személyesen tapasztalta a szerb atrocitásokat is, miután közelről látta a polgárháborút, az odavezető utakat kezdte kutatni.
Bármily hitetlennek tűnik első hallásra, de vizsgálódásai során egyre inkább bizonyosságot nyert az a felvetés, hogy egészen a Rigómezei csatáig, hatszáz évre nyúlik vissza a szerbek traumája, ezt használta fel Milosevics, mikor a visszavágás jogosságát és helyét kezdte hirdetni. Párhuzamot vonva a szerbek Rigómező óta hurcolt és növesztett revansával, kitért a szlovák-magyar viszonyra is, ami ötvenhét év sérelmeit görgeti.
Ezekből, valamint abból a tézisből kiindulva, hogy a társadalom nem emberekből, hanem cselekedetekből áll, rajzolódott ki a kódolt agresszió fogalma. Példákkal támasztotta alá azt az állítást is, törvényszerű, hogy amennyiben egy kultúra nem dolgozza fel az elszenvedett sérelmeit, azok előbb-utóbb utat fognak törni maguknak. A VEAB plenárius ülésén elhangzott előadásának második felében a magyarság saját traumáiról beszélt -’56, Trianon-, s ezek kezelési lehetőségeit is ismertette. A célcsoportokon (véleményformálók, középiskolások, gyerekek) végzett kutatások bíztatóak, önismerettel, pszichodrámával hatékonyan lehet fejleszteni és felgyorsítani a kommunikációt és a problémakezelést.
Az agressszív kód generálta spontán kérdések és hozzászólások igazolták a téma és a kutatási terület fontosságát. Érdemes figyelni a bizottság honlapját, és bátran részt venni a különböző témákban és tudományos területekről szóló előadásokon, hisz céljuk nem az öngyönyörködtetés, hanem a közérthetőség, a régióban élők érdeklődésének felkeltése, s az ismeretterjesztés.
