Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

100 éve történt - hóhegyek a Temetőhegyen

2023. január 25. 4:00
Rendszeres vendégírónk, Kovács Győző ezúttal a 100 évvel ezelőtti Veszprémbe vezeti el olvasóinkat. Abba az időbe, amikor Veszprém szó szerint behavazott. Sok helyen a tetőcserépig ért a hó, vonatok akadtak el, utcákat torlaszolt el, de egy korabeli újságcikk megemlékezik egy veszprémi kocsmáról is, ahová négy napig szorultak be a hó miatt a férfiak, szerencsére a pincébe vezető lejárat szabad maradt...

Enyhe idővel búcsúzott 1922 decembere és 100 évvel később 2022 decembere is. Száz éve december 31. volt a hónap legmelegebb napja 10,3 C-fokos délutáni hőmérséklettel, 2022 decemberében szintén 31-én volt a legmelegebb, ekkor délután 13,7 C-fokot mutatott a hőmérő. „Hogy a fagy szó minél ritkábban olvasható a hivatalos jelentésekben is, azt tudjuk, de az évforduló éppenséggel langyos idővel járt. Ha itt-ott borús is volt, vagy talán ködös az égbolt és a szemhatár, mégis meglepő volt ez a kedves, lanyha időjárás. Bár mindenki fel van készülve arra, hogy a tél még ijesztően kimutathatja a foga fehérét és sokat sóhajtozhatunk még fáért és szénért, ez a néhány napi enyhülés olyan elbizakodottá tette az embereket, mintha már vége is volna a télnek.” – írta a Budapesti Hírlap 1923. január 3-án.

Az időjárás enyhesége még tíz napig tartott, ezt követően csökkenni kezdett a hőmérséklet. Veszprémben az első fagyos napot január 14-én jegyezték fel mínusz 1,3 C-fokos reggeli hőmérséklettel. A legmelegebb napon, 10-én 7,9 C-fokig emelkedett a levegő hőmérséklete. A hónap első felében minden nap hullott több-kevesebb eső, 13-án havazott, a hóréteg vastagsága elérte a 2 centimétert, ami másnap elolvadt. 14-én és 15-én ismét havazott, de ekkor a fagypont alatti hőmérséklet miatt a hó nem olvadt el, 16-án reggel a hóréteg vastagsága elérte a 3‒5 centimétert. 16-tól 20-ig viharossá fokozódott az ÉNy-i szél, ami országszerte hófúvásokat okozott.

A nem várt időjárási változás a vasúti közlekedésben is zavarokat okozott. „A MÁV jelentése szerint mindenfelé az országban elakadtak a vonatok és egyes vidékek teljesen el vannak zárva. A 18-án megindult orkánszerű vihar az egész ország területére kiterjed. Különös erővel dühöng a dunántúli területen. […] Hóakadályok miatt ezidőszerint szünetel a forgalom […] a Győr–Veszprém–dombóvári vonalon. Erős hóakadályok vannak a Balaton mentén. A hóakadály elhárításán mindenütt nagy erővel dolgoznak.” – írta a Budapesti Hírlap 1923. január 20-án.

A Meteorológiai Intézet 1923. január 21-én reggel kiadott jelentése szerint: hazánkban megszűnt a havazás, a hóréteg azonban változatlanul megmaradt s a hófúvás tovább tartott, az ég derültebb lett, a hőmérő ma reggelre közel [mínusz] 10 fokig süllyedt. Veszprémben 19-én mínusz 5,9 C-fok, 20-án mínusz 4,9 C-fok, 22-én, a leghidegebb napon, mínusz 6,7 C-fok volt a reggeli hőmérséklet. 20-án a Veszprémet [Jutast] érintő vasúti vonalakon még szünetelt a forgalom. 22-re a főbb vonalakon a hóakadályokat elhárították, a forgalom megindult, kivéve a Celldömölk és Jutas közti vonalat, ahol a Szentgál és Herend közötti hótorlasz miatt a forgalmat csak átszállással lehetett lebonyolítani.

Régi krónikákból, híradásokból tudjuk, hogy Veszprémben a kevés hó is hótorlaszokat, közlekedési akadályokat tudott előidézni a „bakonyi szél” segítségével. Így volt ez száz éve is, 1923 január második felében, amikor a hóréteg vastagsága nem érte el a 10 centimétert, de a néhány napig dühöngő északnyugati szél méteres hótorlaszokat, ahogy akkor mondták, fuvátokat épített. Arról pedig, hogy hogyan élték meg a város lakói ezeket a zord napokat, a Veszprémi Hírlap 1923. január 28-i tudósításából szerezhetünk tudomást.

„Még a fülünkbe fenyeget az elmúlt éjszakák bakonyi muzsikája, amint az ablaktáblákat rázza, mintha kiszedni akarná; hideg ujjaival az ágyunkig ér, bár zárva a spaléta és rakva a kályha; egyik roham a másik után, mi lehet ottkinn, a hómezőkön, hol »szikrázó haraggal nyargalnak« a viharok, hurcolván, kergetvén a havat a pusztaságokon? Csak mikor kitombolta magát az orkán, halljuk meg, látjuk meg, mit műveltek a rút éjszakák. Itt egy pár ökör fagyott meg, ott vonatokat ásnak ki, kilométeres utakat kell végigfáradni az utasoknak, elhagyván a kihűlt kupékat. Veszprémben rekedt győriek, Győrben veszteglő veszprémiek négy-öt nap múlva kerülnek haza, nanseni utakat tevén meg közben az átszállásoknál. [A korabeli újságíró itt a híres norvég sarkkutatóra utal.]

De kevesen látták csak azt a képet is, ami a temetőhegyi kis utcáknál tárul elénk, mik a Nagymezőről torkolnak be a Schönfeld-kocsma háta mögött. A Fejérváry József utcának a mező felöli benyílását három-négy ház hosszúságában, utcaszélességben hatalmas hótömeg tömte meg. Hóhegyek, amelyek befalazták az ablakokat, kapukat, a lakók létrán, a kőkerítések fölött jutnak ki a hóhegyekre, most vágnak, ásnak csákánnyal, lapáttal csak akkora kis ösvényt, hogy a fal mellé húzódva kijuthassanak. Egy helyen a ház cseréptetőjére is feltorladt a hó, mintha hatalmas hullám vágott volna fel, amelynek aztán vissza már nem volt útja. Mintha egymás hátán a padláson akartak volna bejutni.

A Szilvádi-utca felső része ugyancsak utcaszéles, falmagasságú hóval betemetve, mintha csak ide hordták volna ki az egész város hótömegét, préselt hatalmas oszlopokban s itt is csak közvetlen az ablakok alatt visz el keskeny gyalogjáró, ezt mentették ki a széles utcából. A »Netovább« kis zsákutca vagy hivatalosan Bakony utca is szomorúan mutatja az éjszakai orkán-orgiák tánchelyét; ezeket a szélső kis utcákat televerte, teletömte hófuvátokkal a szél s most olyan tehetetlenül állnak ott a kis házikók, mint a váratlan gyásztól levert árvák, akik csak szepegni tudnak. Harmincöt éve nem volt ilyen kegyetlen idő, mondja egy kis viskó gazdája, aki már belefáradt a csákányozásba. Már járt a rendőrségen is, hogy közerőt kérjen a beszállásolt hótömegek ellen. [Pontosan emlékezett a nyilatkozó, ugyanis 1888 januárjában is napokra megbénította a város életét a havazás és a hóvihar.]

A szomorú impressziókkal szemben némi derűt jelent az az értesülésünk, ami azt mutatja, hogy nincs olyan rossz, amiből valami jó ne származna. Legalább így értelmezték a beállott kényszerhelyzetet azok a temetőhegyi atyafiak, akik csütörtök estétől [január 18-tól] fogva a „Sénföld”-kocsmában bennragadtak, befalazván annak kijáróit zárórára köröskörül a mezőről behajszolt hótömegek. Minthogy azonban a pincébe akadálytalanul le lehetett járni, a helyzet napokon át az volt, hogy kinn a kocsmát övező hóhegyek tetejét a német asszonyságok tartották megszállva, sopánkodásaiknak és sürgetéseiknek azonban mi foganatja sem vala, tehetetlenül hallgatták a hófalakon tompán átszűrődő víg danát: »nagy hófúvás van az árokba, szerelmes vagyok az lányokba«, míg a külső és belső viharok hatása alatt a nóta egyre gyengült s negyednapra a bennrekedtek berekedten kiásattatának.”

Január utolsó napjaiban normalizálódott a hóhelyzet. A szél lecsendesedett, a hőmérséklet megenyhült. Fagymentes reggelek után a délutáni hőmérsékletek 4–7 C-fok között alakultak. 1923 január középhőmérséklete 0,7 C-foknak adódott, ez 1,1 C-fokkal melegebb a sokévi átlagnál. 19 csapadékos napból 10 napon havazott, a havi csapadékösszeg 28,6 milliméternek adódott. Az enyhe januárt hűvös február követte, nyolc napon havazott. Több napon borította hó a talajfelszínt, 20-án reggel a hóréteg vastagsága elérte a 9–10 centimétert. Viharos szél nem volt, hófúvásról, hóakadályokról térségünkből nem érkezett jelentés.

 

Fotók: Veszprém téli hónapjai az elmúlt 100 évből - Fortepan / Karabélyos Péter, Kurutz Márton

szerző: Kovács Győző

 

 

vehir.hu
további cikkek
Egymást érték a római kisbirtokok a Bakonyalján Egymást érték a római kisbirtokok a Bakonyalján Pannónia provincia virágkorában pezsgő élet zajlott megyénkben: a Balaton-felvidéken villagazdaságok sorakoztak és a Bakonyalján is számos, erre az időszakra datálható kőépületet maradványait találták meg a régészek. Péterváry-Szanyi Brigitta a Pápai járásban zajlott kutatásokon keresztül mutatta be a térség római emlékeit a Múzeumi Szabadegyetem februári előadásában kedden, a Laczkó Dezső Múzeumban. 2024. február 16. 21:02 'Papírmalom állott, most kőhalom' történelem 'Papírmalom állott, most kőhalom' Sóly mellett a Séd partján van egy régi épületrom. Az omladozó falakról ma már nehéz megmondani, hogy mi is volt pontosan fénykorában. Lakóház, templom? Esetleg malom? Aki az utóbbira tippelt, az gondolta helyesen. De még így is maradt egy különlegesség, amit az épület történelme rejt magában. Itt nem búzát, vagy rozst őröltek az elődök. A sólyi malom egy papírmalom volt. 2024. február 3. 21:29 Amiről az időjárás mesél - a valaha volt leghidegebb télutó Veszprémben Amiről az időjárás mesél Amiről az időjárás mesél - a valaha volt leghidegebb télutó Veszprémben "A várba sem szánnal, sem más járóművel nem lehet felmenni. A gyalogjárók már szinte alagutaknak és aknáknak tűnnek fel a fal és az úttestet borító hóhegy között." - Az előző tudósítás 1929 februárjában született Veszprémben. De, hogy hogyan is gyötörte pontosan a valaha mért leghidegebb február az elődöket, arra Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató emlékezik vissza írásában. 2024. február 15. 13:08 Amiről az időjárás mesél - a medvének igaza van Amiről az időjárás mesél Amiről az időjárás mesél - a medvének igaza van Az időjós medve legendája a mai napig él, de vajon ki volt először az, aki megfigyelte az állat jós képességeit és papírra vetette a tanulságokat? Kovács Győző meteorológus és helytörténeti kutató legújabb írásából ez is kiderült. 2024. február 1. 22:07

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.