Szögezzük le az elején, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a két politikus városvezetői eredményeit összehasonlítsuk! Hogy is lehetne egy közepes méretű vármegyeszékhely és a főváros első emberét egymással összemérni! Ugyanakkor vannak olyan szempontok a politikában, amelyek egyaránt érvényesek egy ország fővárosának főpolgármesterére és egy zsákfalu vezetőjére is, ha már közvetlenül választott tisztségviselőkről, azaz politikusokról beszélünk. Ezek a szempontok pedig nem egyszer az általános emberi értékekkel is nagyon szoros párhuzamot képeznek. Egyik ilyen az önkritika kérdésköre.
Vegyünk két egyszerű példát Budapestről és Veszprémből!
Karácsony Gergely főpolgármester 2019-es kampányának egyik pillére Budapest alternatív közlekedési megoldásainak fejlesztése volt, egészen pontosan a kerékpározás lehetőségeinek kibővítése. Jó gondolat egy magát zöldpolitikusnak definiáló városvezető-aspiránstól.
Még jobb az, hogy a gondolatot tettek is követték a megválasztása után, viszont a pozitív vibe ezen a ponton megtorpant, hiszen az elképzelés és az ezekből szőtt konkrét tettek egy ponton találkoztak a fővárosiak mindennapos rutinjaival és finoman szólva sem terelődtek egy vágányra. Azáltal, hogy a legforgalmasabb sugárutakból a főpolgármester döntése értelmében egyszerű útfestő jelekkel leszakították a kerékpársávokat csupán a közlekedési dugók lettek nagyobbak. Egyszóval nem látszik igazolódni a főpolgármester azon víziója, hogy a régóta porosodó kétkerekű vasakat ezeknek a változtatásoknak köszönhetően hozzák fel a pincéikből a fővárosiak.
Pillanatkép a budapesti utakról (fotó: ripost.hu)
Karácsony Gergely viszont tartja magát eredeti elképzeléséhez, egy tavalyi interjújában úgy fogalmazott, az autósoknak is hasznos, ha több kerékpársáv van Budapesten, hiszen, ha több ember választja ezt a közlekedési módot, csökken az autósforgalom, könnyebben lehet közlekedni. Valóban, a logika megállja a helyét, csak nem így történt a valóságban. Az pedig még nagyobb baj, hogy amikor a puszta tények igazolják a főpolgármester hibás, vagyis inkább a lakosok szokásaival, igényével nem egybevágó döntését, ő továbbra is ragaszkodik a rózsaszín köd (szmog) mögött dülöngélő utópisztikus víziójához.
Állítsuk szembe ezzel a veszprémi helyzetet és az itteni városvezető mentalitását! Konkrét példáért nem is kell eltávolodni a közlekedési helyzettől. 2022 egyik legnagyobb kihívása a veszprémiek számára az volt, hogy feltérképezzék a város azon egérútjait, ahol ki lehet kerülni a folyamatosan zajló és időről időre új útszakaszokat érintő felújítási munkálatokat. Az év vége felé ez a helyzet eljutott addig, hogy már nem volt jó megoldás, csupán abból lehetett választani, hogy belváros felé a Budapest úton, vagy a Jutasin, Cholnoky-n szeretnénk-e dugóban állni.
Persze Porga Gyula polgármester többször is elmondta, hogy mindezek az EKF ünnepi, 2023-as évéhez kapcsolódó fejlesztések, a városnak most nyílt meg a lehetősége kormányzati források formájában arra, hogy végrehajtsa ezeket a beruházásokat, egyszerre, párhuzamosan egymással. Azaz kisarkítva a „most, vagy soha” de minimum a „most, vagy ki tudja, mikor” korát éli Veszprém.
Ezzel, vagyis a végeláthatatlanul feltúrt utakkal sem lenne gond, de legalábbis csillapítaná a bosszúságot az, hogy egy sokkal jobb minőség elérése érdekében kell szenvedni az autókban, a céldátum pedig adott volt, amire elkészül: 2022. december 31.
Dolgoznak a veszprémi utakon
Ez viszont nem sikerült minden esetben, január 9-et írunk és még mindig vannak befejezetlen útszakaszok, ezzel pedig bármelyik veszprémi jogosan szembesítheti a polgármestert. Ha egyáltalán lenne rá szükség…
Porga Gyula a Vehírnek adott évértékelő interjújában egyenesen kimondta, elégedetlen az útfelújítások ütemével, mi több, legnagyobb csalódásának is ezt nevezte meg 2022-ben. Persze lehetett volna az időjárással, a megemelkedett rezsiköltségekkel, nem várt műszaki problémákkal, vagy az aszfalttörő vakondokkal magyarázni a csúszást, akik éjszaka feltúrják a lefektetett útszakaszt, de ebben az esetben nem volt ilyen félrebeszélés, hogy minden szép és jó, mindent így terveztek.
Mindebből persze nem kell nagyívű következtetéseket levonni és csak egy kiragadott példa volt a főváros és Veszprém városházainak polgármesteri irodájából, de akkor is szembetűnő, ahogy a kritika nélküli eredménykommunikációt az önkritikusság mellé állítjuk városvezetői szinten. Nyersebben megfogalmazva: az emberek hülyének nézését, vagy az őszinte beszédet.
De vajon megéri ez egy politikusnak? Ha őszintén beszél a hibákról is? A politikai marketingesek hosszan értkezhetnének erről, addig az embereknek pedig Budapesten és Veszprémben is lesz elég idejük arra a dugóban állva, hogy melyik jobb: egy idealista, valóságtól elrugaszkodott városvezető, vagy az, aki az emberek közt él, ugyanazokkal a mindennapi problémákkal és igényekkel együtt és ki meri mondani a negatívumokat is.
