Elkezdődött: idősek, fiatalok, veteránok és kezdők – összeült az új országgyűlés. Mihalovics Péter az utóbbiak szűk csoportjába tartozik, aki csupán 27 esztendősen került be a parlamentbe, aktív szerepet vállalva a külügyi és határon túli magyarok bizottságában. Arra voltunk kíváncsiak, milyen érzés honatyának lenni, első nap a parlamentben.
- Nem érezted magad kellemetlenül vagy feszélyeztetve az új környezetben? Milyen volt a pénteki nap forgatókönyve?
- Korán indult a nap, tíz órakor ökomenikus istentiszteleten voltam Budapesten, majd képviselőtársaimmal együtt a Batthyány örökmécsestől elindultunk a parlamentbe.
Kollegáim és egyben barátaim, mint Ágh Péter és Szijjártó Péter, tapasztaltabbak nálam, minden kérdésben szívesen segítettek nekem, nem kevésbé Navracsics Tibor is. A parlament épülete már méreteiben is tiszteletet parancsoló, a belső terek pedig magasztos élményt nyújtanak.
- A képviselők számára némi megpróbáltatással járt meglelni a helyüket az ülésteremben.
- Valóban nem volt egyszerű feladat. Aki nem ismeri a járást a grandiózus épületben könnyen eltévedhet. Az első napon az ülésterem is külön talány volt. Most sem tudnám megmondani pontosan, mely szektorban és sorban van a helyem, de emlékezetemben maradt az „útirány”. Két hét múlva lesz végleges az ülésrend, amikor a Fidelitas tagjai, és velük együtt magam is, „megkapom” a helyem.
- Frissült a képviselők úgynevezett korösszetétele. Barátkoztok-e egymással, mint ahogyan teszik az első osztályban a fiatalok?
- Dúró Dórát, aki a legfiatalabb, csak messziről láttam. Ilyenkor még mindenki a saját csoportjával van elfoglalva, még nincs ismerkedés. De természetszerűen lesz.
- Mikor lesz igazán feladatod, első felszólalás, indítvány benyújtása?
- Majd ha beindul a gépezet, ha már rátérünk a kormányzás valódi útjára, megkezdem én is a munkám a külügyi és határon túli ügyek bizottságában.
