2023. január 31.
//
Marcella névnap

Nem szellemvonat: tényleg újra sínen van a veszprémi kisvonat

Pontosan 50 éve annak, hogy utoljára megtette azt az egy kilométeres szakaszt a veszprémi kisvonat, amivel a régi vidámpark és az állatkert között szállította az utasokat egy alagúton át. Arra, hogy a múltat sohasem kell véglegesen eltemetni, kiváló példa egy helyi összefogás, aminek eredményeképp keddtől ismét az egykori megállójában lehet találkozni az eredeti szerelvénnyel.

Az egykori Úttörővasút ugyan csak alig egy évtizedig volt Veszprém mindennapjainak a része, emléke mégis az egyik legelevenebb a mai napig. Ebben minden bizonnyal annak is nagy szerepe van, hogy az egykor méltán népszerű vidámparkot kötötte össze az állatkerttel, közben átkelt a dolomitsziklák alkotta hegybe vájt alagúton is.

Az első szerelvény 1961-ben indult el, és ezután minden évben májustól szeptember végéig közlekedett oda-vissza, egyszer maga előtt tolva, egyszer maga után húzva a kocsikat. A jegykezelésben pedig 6. és 7. osztályos diákok segédkeztek Kavalecz János mozdonyvezetőnek, ugyanígy ők jelezték sípszóval azt is, hogy mikor indulhat a kis szerelvény.

Az Úttörővasút egészen 1972-ig működött, bezárása után felszedték a síneket is, az egykori megállók épületei viszont megmaradtak, ahogy a mozdony és a kocsik sem vesztek el, azokat Németh Károly őrizte meg évtizedeken át.

Néhány éve, egészen pontosan 2018-ban egy civilektől jött ötlet nyomán fogalmazódott meg az, ha amúgy a mai napig megvannak az egykori vonatkocsik, miért ne lehetne felújítani őket és kihelyezni oda, ahol egykoron a fénykorukat élték? Egészen pontosan a Raffai Csilla helytörténeti kutató és idegenvezető által fémjelzett Túrajó egyik tematikus várostörténeti sétáján Kovács Zoltán mondta ki először, hogy érdemes lenne felkutatni és közös erővel helyreállítani a kisvasút szerelvényeit.

Az ötlet mellé nagyon hamar több helyi civil, valamint vállalkozás is odaállt, ahogy az önkormányzat is támogatásáról biztosította az ötletgazdákat.

Az egykori szerelvényt gyorsan az önkéntesek rendelkezésére bocsájtotta Némethné Károlyi Jolán. Az akkor még önkormányzati képviselőként tevékenykedő Jolán elhunyt férje volt az, aki megmentette anno a vonatot, ezzel az ő emlékét is ápolja a civil összefogás.

Ezután elkezdődtek a lakatosmunkák, a fényezés, a festés, beszerezték a síneket, ami az új alapja lett a vonatnak, valamint Raffai Csilla mélyreható helytörténeti kutatást is végzett a kisvasúttal kapcsolatban.

A keddi átadókor a Veszprémvölgyben a kisvonat mellett Brányi Mária alpolgármester köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki áldozatos munkájával kicsit is hozzájárult a koremlék felélesztéséhez, kiváltképp Kovács Zoltánnak, aki az ötletgazda szerepe mellett a Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Irodájának vezetője is, valamint Raffai Csillának, akinek kezdeményezésére a kisvonat és története mára már a helyi értéktár részét képezi.

Az ünnepélyes átadón Raffai Csilla röviden bemutatta a vonat történetét, amire úgy utalt, mint egy időkapszulára, amire ha felülünk, sokakban a múlt szép emlékei élednek újjá.

A történet addig él, amíg mesélünk róla” - fogalmazott a Túrajó vezetője, aki hozzátette, nem állnak meg a koremlékek gyűjtésével, hanem várják azokat a régi tárgyakat, történeteket is, amelyek az egykori úttörővasúthoz kapcsolódnak, ezzel is tovább bővítve az értéktárat.

Az ünnepség végén Kovács Zoltán is megköszönte minden segítőnek a közreműködést, hogy egy ilyen kedves veszprémi emlék ismét a nagyközönség elé kerülhetett, Brányi Mária társaságában pedig emléklapokat adtak át az összes ilyen résztvevőnek.

A kisvonatot a jövőben bárki megtekintheti a Kolostorok és Kertek rendezvénytéren az egykori megállója előtt. A gyerekek felmászhatnak rá, valamint a mozdonyban egy leírás is olvasható a történetéről régi képekkel illusztrálva.

Hajas Bálint
Domján Attila

További cikkek

100 éve történt - hóhegyek a Temetőhegyen
100 éve történt - hóhegyek a Temetőhegyen
Rendszeres vendégírónk, Kovács Győző ezúttal a 100 évvel ezelőtti Veszprémbe vezeti el olvasóinkat. Abba az időbe, amikor Veszprém szó szerint behavazott. Sok helyen a tetőcserépig ért a hó, vonatok akadtak el, utcákat torlaszolt el, de egy korabeli újságcikk megemlékezik egy veszprémi kocsmáról is, ahová négy napig szorultak be a hó miatt a férfiak, szerencsére a pincébe vezető lejárat szabad maradt...
Köddé vált veszprémi templom
Köddé vált veszprémi templom
Számos középkori írásos emlék említ egy templomot a veszprémi Várban, aminek a tornya ma már nem emelkedik a magasba. Ez persze nem olyan meglepő annak tükrében, hogy az évszázadok alatt számos épületet bontottak le, vagy alakították át, viszont ennek a templomnak a maradványait még ma is keresik a régészek, pontos helye pedig máig találgatások tárgyát képezi. Pátkai Ádám Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum régésze a Veszprémi Szemlébe írt cikkében igyekezett a fellelhető dokumentumok és logikus következtetések alapján elhelyezni az egykori épületet.
Veszprém egykori tava, amit a városért áldoztak fel
Veszprém egykori tava, amit a városért áldoztak fel
Valójában nem is rendes tó, csak egy kis víztározó volt a Baloch-tó, amit az esővíz táplált a mai Vörösmarty tér helyén álló mélyedésben, de a 19. század végén egy tűzvész miatt eltűnt és ma már csak egykori térképekből és feljegyzésekből tudjuk, hogy valaha létezett. De hogyan győzhetett a tűz a víz ellen? Igazából éppen ellenkezőleg történt.
Bemutatták az idei utolsó Veszprémi Szemlét
Bemutatták az idei utolsó Veszprémi Szemlét
Bemutatták a Veszprémi Szemle várostörténeti folyóirat idei utolsó, összességében a 67. számát. Az írások között időkapszulákról, egy elveszett középkori templomról és a Vár felújításáról is vannak cikkek.
A Hősök kapuja a veszprémi vár középkori történetének kincsestára
A Hősök kapuja a veszprémi vár középkori történetének kincsestára
Elkészült a Laczkó Dezső Múzeum legújabb attrakciója, amelynek a veszprémi Vár bejáratánál lévő Hősök kapuja ad otthont. Az itt berendezett kiállítás a Vár történetét mutatja be kifejezetten az Árpád-korra, valamint a török időkre fókuszálva.