A Diszelen található Látványtár története több mint három évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Vörösváry Ákos gyűjteménye számára már szűkössé vált a budapesti lakása. Hatodmagával megvásároltak egy romos állapotban lévő, államosított malmot a tapolcai tanácstól 1986-ban, amelynek felújítása után 1990-ben jött létre a kiállítóhely, ahol azóta is elsősorban tematikus kiállításokat rendeznek.
Beszélgetőtársát Andrási úgy jellemezte, hogy Vörösváry nem passzol a bevett gyűjtői magatartások közé, ő egy alternatív, avantgárd gyűjtő. Ezt kifejtve elmagyarázta, hogy a gyűjtők egyik köre tájékozott, sokat utazik, jól ismeri a művészettörténetet és az aktuális trendeket is, míg a másik típus elutasít minden ilyen tudást és ismertet, magától tisztában van a tárgyak valós értékével, nincs szüksége külső iránymutatásra. A trendkövetők és a trendeket elutasítók is hasonló, nagy gyűjteménnyel rendelkező véleményvezérek köré szerveződő körökben működnek, és kísérteties módon gyakran ugyanazoknak a művészeknek a darabjait vásárolják. Vörösváry azonban – bár munkásságát mindkét említett kör elismeri – egyik irányzathoz sem tartozik; gyűjteményében nemcsak hagyományos műtárgyak találhatók, hanem használati tárgyak, giccsek, apró nyomtatványok is. Az általa rendezett kiállítások atmoszférája teljesen más, mint a múzeumokban és galériákban megszokottak.
Kiállítás a Látványtárban. (Fotó: Első Magyar Látványtár)
A gyűjtő magát és kollekcióját úgy jellemezte, hogy mivel ő maga nem alkotó ember, nincs saját szókincse, nyelve megszólalni a világ dolgairól, ő a maga köré gyűjtött tárgyakon keresztül tud megnyilatkozni. A kiállítás az a nyelv, amelyen keresztül meg tud szólalni. Éppen ezért gondolkodás nélkül eladja azokat a tárgyakat, amelyek már nem felelnek meg a mondanivalójának, ahogy fogalmazott, “nincs rájuk szüksége” ahhoz, hogy kifejezze magát. Megszabadul olyan tárgyaktól is, amiket minden magánygyűjtő nagy féltve őrizne.
Vörösváry Ákos
De Vörösváry Ákos nemcsak műtárgyakat gyűjt. Példaként említette, hogy egy leendő, 2023-ban megrendezendő, Nőábrázolások és ábrázoló nők címmel tervezett kiállításon nőt formázó üvegpalackok is szerepet kapnak majd, amiben annak idején szeszes italt árultak. Nemcsak a nagy mesterek agyonreprodukált és mindenki által ismert műveit mutatja be, azt vallja ugyanis, hogy teljesen hétköznapi tárgyak, akár lyukas fémvödrök és kicsorbult fogú fűrészek is műalkotássá válhatnak a megfelelő kontextusban.
