2021. szeptember 27.
//
Adalbert névnap

Couleur locale itthon

2021. július 3. 13:29
Kilián László írása a Bakonyról, Balatonról és Veszprémről.

Veszprém ősze, tele a Bakony.

Veszprém tavasza és nyara a Balaton.

A lankás múltban innen indul vadászni – micsoda hőskor – a jámbor püspök és a mindenkori őrkanonok. Indul rőtvad-lesre a Bakonyba. Biztos pompás terítéket juttat a bükkös.

Veszprém ősze, tele a Bakony. Emlékezik a város a felette nőtt rengeteg erdőre, amely fái és vadjai barnáját adta neki századról századra. Az ódon épületek ácsolatában a bakonyi gerendák roppannak a hidegtől, a melegtől.

Az ottani vadak és jószágok csordái, nyájai adták a megélhetést számtalan veszprémi tobaknak, kik cserzőanyagukat cserszömörcéből és macskahúgyból keverték. Vitték-hordták csinos bekecseiket, ködmöneiket.

Veszprém ősze a Bakony. Nekem a Bakony mindig őszi erdőként jut eszembe. Egyszer már írtam effélékről zibnayimutos könyvemben, a harmadik megtestesülésnél, és azóta is mindig kísért az ott megénekelt ötlet. Az a képzelt kép, hogy a kezdetek idején Szent Istvánnak hímzett palást mindig a „Bakonerdő” ádvent előtti avarjában rejtőzik, ott rajzoltatnak meg időről időre a királyi köpeny alakjai, mintái. A dombok szelei és tündérei ezt terítik magukra, ha nagy útra kelnének vagy borzongató a hideg a fák között.

De Veszprém tavasza, nyara a Balaton.

Aki első királyunk hitvese volt, Gizella szeme játszhatott olyan színekben, mint a Balaton kékeszöldjei. A tükröződő vizek időtlen idők óta jósolják, milyen órák vagy napok jőnek. Lohogni fog a júliusi hőség? Megsúgja a tó. Vagy Gizella?

Zivatar köszönt a környékre? Előre jelzi víztükör vagy a királyné szeme.

Mikor verőfénnyel telnek a delek és a délutánok, Gizella vidám szeme tekint ránk, mikor ítéletidő fenyeget Gizella bánatos, Gizella haragszik.

Veszprém nyara a Balaton máskor is.

A virágkorok tehetős polgára fogattal hajtat innen a kánikulás hivatali órák múltán, tóközeli dombocskákon rakott nyaralójába, mely alatt szőlőtábláit értő kezek művelik, hogy karácsonykor jó borral koccintson a család. De ő most ledöccen fogatjáról. Kényelembe helyezi magát a teraszon: a nyári délutánt övéivel, szívesen látott vendégekkel tölti el. Adomáznak, hunyorogva füstölögnek – dörmögnek a bajszosok, szakállasok vagy csacsognak a kecses fehérnépek.

A város most is emlékezik évszakaira. Nyarait egyre-másra a tóból való halak – keszegek, fogasok – adták. A hőség üzenete lett itt is a rizling, a siller a vizek mellől. Onnan, hova odalátni a város déli határából.

Teleit ugyancsak emlékek hozzák. A Bakony küldte a tűzifát is. Arra jártak a kanászok makkoltatni a csürhét. Arra északra, ahonnan szelei jőnek és ahol ott mered a Papod, az Ámos-hegy meg a Mórocz-tető. Mindig néznek és innen mindig láthatóak.

… és Veszprém benneül a tájban. Mondom színei évszak szerint váltakoznak. Délre kell menni a tavaszért. Északra az őszért. De színei a tájban nyugat felé szintén ott vannak, gabonatáblák az arra elterülő határban, ahova még a vár gyilokjárójáról is ellátni. Helyszíne és színe keleti irányba is varázslat, ahol olyan ingatagok a távolságok, hiszen röpke perc a kocsival és elhullámzanak a szürkés dombok: Veszprém széléről már intenek a palotai tarka panelkockák. Középen vagyunk – közben/közelben az emlékezettel.

Kilián László

További cikkek

Boditó
Boditó
Molnár Sándor, az Utas és Holdvilág Antikvárium tulajdonosának személyes története egy megszállott kisgyermekről, a határozottságról és eltökéltségről.
A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
A szőlő, a bor és a gyökerek – Generációváltás a füredi bornapokon
Első látásra nincs nagy változás. Hasonló pavilonok, azonos nevek sorakoznak a füredi bornapokon, valami mégis változott. Megfiatalodtak a borászok. Egy-egy őszülő bajusz vagy haj fel-felvillan a háttérben, de a terepet már inkább a fiatalok uralják. – Generációváltás van a borászatban – magyarázza Varga Zoltán, aki több mint két évtizedig volt a Balatonfüred-Csopaki Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke. Barta Éva írása.
Ódon július szirtje
Ódon július szirtje
A Veszprémi Vár legelső ábrázolása nem a Királynék városában van, de még csak nem is Magyarországon. Kilián László, író legújabb értekezésében ezt a témát boncolgatja.
Csend és kiáltás
Csend és kiáltás
Van egy angol tengerész szokás: ha egy matróz fordítva teszi fel a sapkáját, silddel tarkó felé, akkor nem akar senkivel sem beszélgetni, ne szóljanak hozzá. Rossz napja van, rágódik valamin, magányra vágyik. Ezt a többiek tiszteletben is tartják, nem szólnak hozzá, nem vájkálnak a lelkében addig, amíg a sapka vissza nem fordul. Molnár Sándor írása.
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Van, akinek ez a nagy nyári kaland, másnak a következő tanév anyagi megalapozása, de a bölcsebbeknek tapasztalatszerzés is a választott hívatásához – akárhonnan nézzük, a nyári munka idején is tanul a diák. Évtizedek távlatából is előjönnek emlékeimből az első munkanapok, amelyek így utólag is igen tanulságosak… Barta Éva írása.