Az egyházi levéltárakban ma már a kutatások jelentős részét a családkutatások teszik ki. Ahogy Koltai András, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének elnöke rámutatott: az elmúlt évtizedekben megváltozott az emberek hozzáállása a történelemhez. Míg azt korábban királyok és főurak történetei uralták, egyre inkább rátalálunk a saját, személyes történelmünkre, ezáltal pedig felértékelődik az egyházi anyakönyvek szerepe is, hiszen 1895, az állami anyakönyvvezetés kezdete előtt kizárólag az egyházak rögzítették a hétköznapi emberek életeseményeit. A családfakutatás iránti érdeklődést növelte az is, hogy ezek a régi iratok egyre könnyebben hozzáférhetővé váltak, sok esetben ma már nem kell a plébániákat felkeresnünk, egyre több anyaghoz férhetünk hozzá online is.
Ez valójában mindkét fél számára előnyös: a kutatóknak nem kell utazniuk, és szabadon oszthatják be az idejüket, akár éjszakába nyúlóan is böngészhetik az anyakönyveket; míg az iratok gazdáinak nem kell attól tartaniuk, hogy a papírok megsérülnek a sok lapozgatás meg tapogatás miatt.
A katolikus levéltárak bő tíz éve kezdtek el iratanyagokat digitalizálni, majd online elérhetővé tenni – avatott be a munkafolyamat részleteibe dr. Vajk Ádám, a már említett egyesület titkára. Első körben az iratokról készült fényképeket teszik elérhetővé. Aki már foglalkozott családkutatással, az szembesülhetett vele, hogy sok ág esetében falakba ütközik, nem talál korábbi adatokat. Ennek a magyarázata legtöbbször az, hogy a keresett ős az élete során elköltözött, a kutató pedig emiatt mintha tűt keresne a szénakazalban, át kellene néznie az összes környező, vagy akár távolabbi település anyakönyveit is, ami emberfeletti feladat.
A karakterfelismerő szoftverek még nem boldogulnak a régi kézírással, ezért a kereshető adatbázisokat emberi munkával kell létrehozni (Illusztráció: részlet a veszprémi plébánia anyakönyvéből 1634-ből, egy korábbi, mikrofilmre készült felvételen)
Egészen addig, amíg nem létezik egy kereshető adatbázis. Ennek létrehozásán is dolgoznak: Baló Árpád győri nyugdíjas villamosmérnök több évtizedes adatfeldolgozó munkával átírta és táblázatokban rögzítette csaknem egész Veszprém megye katolikus anyakönyveinek adatsorait. Ezeket az adatsorokat egyesével össze kell kapcsolni azzal a fájllal, ami a hozzá tartozó anyakönyvi oldalt tartalmazza. Első körben 15 település adatbázisa válik elérhetővé, megkönnyítve ezzel a kutatók számára azt, hogy új nyomon haladjanak tovább a korábban zsákutcának vélt ágakon is.
Az egyesület szeretné országosan összefogni az egyházak levéltárainak hasonló kezdeményezéseit, hogy minden egy helyen, a matricula.hu oldalon legyen elérhető. Tervezik azt is, hogy térképes adatbázissal könnyítik meg a kutatást, amelyben településenként gyorsan áttekinthető lenne, az adott közösség mikor melyik plébániához tartozott, mely anyakönyvben kell keresnünk az ott élt őseinket.
A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár weboldalán elérhető fejlesztések a Miniszterelnökség támogatásával, a Bethlen Gábor Alap Zrt. közreműködésével valósultak meg.
