2020. október 23.
//
Gyöngyi névnap

Foglalkozása könyvtáros, alteregója művész

Gyöngyöt fűznek, könyvszobrokat készítenek, babát varrnak. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár munkatársainak alkotásaiból nyílt kiállítás az intézményben, megmutatva a kollégák sokféle tehetségét.

Számomra mindig roppant érdekes, amikor egy-egy emberről szép folyamatosan lehámlanak a külső rétegetek, és meglátjuk, milyen sokszínű az a személy, akit addig csak egyetlen szűrön keresztül néztünk. Hirtelen kiderül, hogy a szociális munkás szabadidejében fotós, a jegyszedő író, a hentes meg hobbi ornitológus.

Valami ilyesminek lehetünk a szemtanúi a megyei könyvtárban is, ahol az intézmény munkatársainak alkotásaiból nyílt kiállítás a hely kisgalériájában. Többek között olvasószolgálatosok, gyerekkönyvtárosok, informatikus kollégák mutatkoznak be most egy kicsit más oldalukról – olyan emberek, akiknek az arca gyakorlott könyvtárlátogatóként talán ismerős lehet számunkra, valójában viszont nem is tudtuk, milyen tehetséggel vannak megáldva.

A kiállítás apropóját az Országos Könyvtári Napok adták, amelyhez, mint megtudtam Juhász Judittól, az Olvasószolgálat csoportvezetőjétől, minden évben különböző tematikák kötődnek. „A könyvtárosokkal általában keveset foglalkoznak ezek a tematikák, gyakorlatilag most volt az első év, hogy jobban előtérbe kerültünk, amikor az egyik megadott témának az 'alkotó könyvtárosokat' adták meg. Ez nagyon megmozgatta a fantáziánkat, akadt ugyanis olyan kollégánk, John Judit, akiről tudtuk, hogy rendszeresen készít nagyon szép pasztellképeket és grafikákat, sokakról viszont csak akkor derült ki számunkra is, hogy szabadidejében alkot, amikor a kiállításra készülve egy kollégámmal együtt körbekérdezősködtünk” – mesélte.

A tárlaton összesen tizenegy munkatárs, illetve egy külsős alkotó munkája látható, amelyeket nézve valóban megemeli a kalapját az ember és örömmel konstatálja, mennyi tehetséggel van dolga.

Ott van kapásból a már említett John Judit, aki immár tizenöt éve rajzol és fest hobbi szinten. Első munkáit még az álmatlan éjszakák szülték, amikor gondolat elterelésként kezdett el rajzolni, mostanra pedig már mintegy 15 önálló és 16 közös kiállításról adhat számon, főleg a környéken – Balatonfüreden, Tihanyban, a Pannon Egyetemen, de Budapestre is eljutottak alkotásai. Teljesen autodidakta módon tanult meg rajzolni, a pasztellkrétát pedig azért is kedveli, mert rendkívül lágy textúrát ad. Érdekes módon egyébként a kiállítások ellenére nem fordult meg a fejében, hogy képeit eladja: grafikáit, emberábrázolásait nem is szívesen adná tovább a beléjük fektetett sok munkaidő miatt, tájképeivel gyakran örvendezteti meg barátait.

Palkóné Jády Melitta és Ádám Eszter érdeklődési köre azonos: mindketten szívesen hímeznek, s mindketten már gyerekorruk óta hódolnak a tevékenységnek – Melitta még nagymamájától tanulta a technikát és minden hétvégén készít valamit. A kiállításon egy régebben készített erdélyi írásos és egy szlovák keresztszemes terítőt láthatunk tőle, Esztertől pedig néhány frissebb, élénk színekkel díszített munkát. A barátok náluk is jól járnak egyébként: ha nem maguk használják a terítőket, a barátok kapják meg őket.

De Kapos Noémi szerettei is: mint megtudtam, Noémi gyerekkönyvtárosként rengeteg kézműves foglalkozáson vett részt, amelyek után egyszer úgy döntött, megpróbál körmökre is alkotni. Egy-egy bonyolultabb mintán akár két órát is dolgozik, de éppen a munka aprólékosságát szereti benne, hiszen rendkívül kikapcsolja a tevékenység, közben pedig egy kicsit a pszichológiába is belekóstolhat, amíg az alanyok mesélnek az életükről.

Szintén azonos hobbinak hódol Makai Roland és Timár Veronika: mindketten előszeretettel fotóznak. Roland telefonnal járja a környéket és Ausztriát és úgy örökíti meg a környék szép pillanatait, Veronika pedig digitális fényképezőgéppel. A fotózás iránti szeretet egyébként nála is családi hagyomány: még nagypapájától tanulta a technikát, eredetileg analóg gépen és először fekete-fehérben fotózott, majd 2008-ban kapta első komolyabb digitális fényképezőgépét. Azt mondja, ennek a technikája egy kicsit idegen neki, de ha felfedez valami különleges és szép témát, addig próbálkozik, amíg sikerül megragadni a hangulatot.

Vargáné Ládonyi Erzsébet gyerekkönyvtáros eredetileg egy népi játszóházas tanfolyam kapcsán készítette bőrműves munkáit – ma már erre kevésbé van ideje, de szívesen megmutatta akkori alkotásait, Koltainé Mészáros Andrea pedig még akkor varrta első, vatelinnal kitömött babáit, amikor lányai kicsik voltak. Egy-egy baba elkészítése nyolc órát is felölel, de ha ajándékról van szó, mindig ezzel kedveskedik rokonai, barátai gyermekeinek, vagy éppen immár felnőtt lányának diplomaosztója alkalmából.

Leginkább relaxációs gyakorlatként tekint a gyöngyfűzésre Boros Ágnes is, akinek csodás ékszereit láthatjuk viszont a kiállításon. Interneten talált vagy saját tervezésű mintákat használ, a barátok pedig itt is örülnek a kész ékszereknek – Ágnes inkább nekik ajándékozza, minthogy maga hordja.

Vajon mi lehet a második legjobb módja annak, hogy egy könyv hosszú életet éljen? Nos, ha már nem lapozgatjuk olvasás céljából, készíthetünk belőle szobrot. Bár nem egyszerű művelet egy ilyen alkotást elkészíteni, hiszen az egyes lapokat milliméter pontossággal kell bevagdosni, hogy aztán egy felirat vagy egy arc formálódjon belőlük, szívesen állt a „feladat” elébe Papp Veronika is.

Akárcsak Tóth Gyöngyi, aki szintén könyvszobrokat hozott a kiállításra. Ő egyébként kicsit kilóg a sorból annyiban, hogy külsős alkotó, munkái azonban abszolút illeszkednek a könyvtár falai közé. Gyerekkorából hozta ő is a művészet szeretetét: már akkoriban is sokat rajzolt, később lánya unszolására fogott újra ceruzát a kezébe és kezdett el origamizni. Ebből születtek meg először a papírvirágok, majd a könyvből hajtogatott vázák és a szobrok, amikor egy könyvtáros ismerőse felvetette, hogy a leselejtezett könyvekből készíthetne valamit. Ma már ez a könyvorigami áll hozzá a legközelebb, melyeket szívesen készít megrendelésre is.

Igazi flow-élmény minden munkatársunknak az alkotás, mondja Juhász Judit, a könyvtár szerelmeseinek pedig még egy jó ok a kiállítás, hogy gyakrabban látogassák az intézmény.

A tárlat október végéig tekinthető meg a megyei könyvtárban.

Fotók: Eötvös Károly Megyei Könyvtár Facebook-oldal

Bertalan Melinda

További cikkek

Találja meg a borban mindenki a saját ízlését
Találja meg a borban mindenki a saját ízlését
Csak őszintén: nem szégyen, ha egy párezres bor a kedvencünk, és az sem magától értetődő, hogy a csúcsborok mindenkinek ízlenek - mondja Both Gábor borász, akivel az Új Borkerekasztal kapcsán beszélgettünk.
Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Veszprémi származású, operaénekes, televíziós szakember, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Bennünket az Opera új művészeti központjában, az Eiffel Műhelyházban fogad, és rögtön az öthajós csarnokot reprezentáló maketthez kalauzol, hogy megmutassa, hogyan is néz ki a 6,7 hektáros objektum, amely az Opera próba-, gyártó- és raktárközpontja lesz, termekkel, zenekari stúdióval, háziszínpaddal.
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
A Covid-sújtotta időkhöz mérten meglepően sok dolog történt Veszprémben az elmúlt két hónapban – ezekről olvashatunk a Séd folyóirat idei ötödik lapszámában.
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A Magyar Világ 1938-1940 című kiállítás a világháború előtti utolsó békeévek társadalmát, eseményeit, gondolkodását mutatja be.
Így dolgozták fel a traumákat őseink
Így dolgozták fel a traumákat őseink
A modern világban számos lehetőségünk van testi és lelki fájdalmaink enyhítésére – a régi falusi közösségekben is léteztek módszerek, ezek egy részét pedig ma is használhatnánk a mindennapokban.