Kurvára megy a pénz, mondta anyám is, meg apám is, más-más hangsúllyal. Ki gondolná, hogy a szomszéd fűje is ettől zöldebb? Szétnéztünk az indexveszprémen, vajon mire ment el a két és fél misi, amit közpénzből kaptak?
- Két és fél millió sok pénz ám, remélem megvan a helye – szólt közbe John, miközben kávéját kortyolgatta mahagóni asztalánál. Ahogy hátradőlt, vendége, Mike tekintete a falon csüngő arcképre siklott. Ismeretlen festő alkotása, az ecsetvonások azonban azt sugallják, nagy megtiszteltetés érhette a művészt, amikor John, egy hanyatló éra prominens alakja felkérte a munkára.
- Barátom, te is tudod, hogy manapság a dolgok pénzbe kerülnek, hisz még mindig itt ülsz. Magunk közt vagyunk, elintézzük. Napi vicc, átvett anyagok, villogó, mozgó ikonok; meglátod, nem tűnik fel senkinek, ez internet. Azt mondod, drága, és nem kérdez senki.
- És mi van a szakemberekkel?
- Csak papíron… Ismerek valakit az utcában, aki tíz lepedőért tartja a száját, és csinált már egy-két honlapot. Azt mondja, tud valahonnan letölteni egyet, azt használhatjuk – vetette oda Mike, miközben előkotorta cigarettáját. Míg rágyújtott, felötlöttek benne a régi szép idők emlékei. Amikor John arcát még nem tarkították ráncok, és sok boríték cserélt gazdát a mahagóni asztal alatt. Most vén rókák mindketten, és bár barátságuk továbbra is szilárd, a világ elfordult a talpuk alatt.
- És mi lesz azzal, amit kértem tőled? Azt mondtad, ha ez beindul, nekem is jár majd egy kis csemege. Persze szeretném, ha ezt továbbra is diszkréten kezelnéd.
- Ugyan Johnny, nem hiheted komolyan, hogy rád nem gondoltam. Beszéltem néhány emberrel, a képek is megvannak. Még arról a focistáról is kaptam egy exkluzív anyagot. Ha kérdezik, majd azt mondjuk, a női olvasóknak szánjuk őket.
