„... higgyünk rendületlen, s ne csak így decemberben!”
Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben, – vallja Juhász Gyula, a költő, gyönyörű szép versében.
Szép Tündérország azért támad szívünkben, mert azon az éjjelen valóban megtörtént, amit Lukács evangélista a karácsonyi történetben leír, mert igaz, amit az angyal mondott: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (2,10–11)
Erről van szó. Arról, amit az Isten tesz. Arról, amit egyedül csak az Isten tehet meg, és amit az egyetlen Isten meg is tett: emberi testbe öltözött, hogy vállalja sorsunkat, vállalja küzdelmeinket, fájdalmainkat és nyomorúságainkat, hogy megtapasztalja igazi emberként, hogy mit jelent az emberi lét, az ember sorsa, s azután elmenjen és kereszthalált vállaljon az emberiségért, létünk megmentéséért.
Erről van szó. Arról, hogy a betlehemi istállóban megszületett és a jászolba fektetett Gyermek az egyedüli reménye ennek a világnak! Mert benne az igazi, a teljes, a tiszta szeretet és jóság öltött testet, általa a békesség költözött a világba. Nem véletlen, hogy az angyalseregek éppen így énekelnek megszületésekor: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat! (Lk 2,14)
Szép Tündérország azért támad fel szívünkben, mert azon a szentséges éjszakán megvalósult az, amit Isten próféták sokaságán keresztül jövendölt meg, amelyet Máté evangéliumában így fogalmaz: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (1,22–23)
Vágyainknak egyedül ez ad realitást. Azért hihetünk a jóság és a szeretet erejében és győzelmében, azért remélhetjük a békességet önmagunkban és környezetünk, népünk és országunk számára, azért bízhatunk egy emberségesebb életben és igazságosabb társadalomban, mert azóta a szentséges éjszaka óta velünk az Isten.
Velünk az Isten – velünk minden decemberben, velünk minden karácsony ünnepén, de velünk a hétköznapokban is, hogy küzdelmeink és keserűségeink közepette a jóság és a szeretet, a békesség és a remény uraljon minket. Ha hiányzik számunkra, családi közösségünkben vagy országunkban ezek közül valamelyik, lépjünk oda hozzá, s mint forrásvízhez a kancsót, tartsuk szívünket kiáramló igéje alá. Meg fogjuk látni: jobbak leszünk általa. Gyarapodik bennünk is, és családunkban, közösségeinkben is a jóság és a szeretet, a békesség és a remény. Meg fogjuk látni: záporozó igéje forrásából élve jobb lesz a világ is körülöttünk. Szép Tündérország túllép az ünnep keretein és kiteljesedik a mindennapokban, hétköznapjaink egyhangúságában. Meg fogjuk látni: a hitnek, amely a betlehemi Gyermekhez köt, van értéke, van haszna, van értelme. Csak hallgassunk a költő csodálatos versének szavaira: „... higgyünk rendületlen, s ne csak így decemberben!”
(Részlet a VMK által rendezett Karácsonyi Koncerten elhangzottakból, a Pannon Egyetem aulájában.)
