Az eredetileg 12 naposra tervezett konferencia a vártnál jóval szerényebb eredménnyel zárult; a 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy kevés konkrétumot tartalmazó, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot. Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozzák, hogy a Koppenhágai Egyezmény címet viselő dokumentum alapján tovább folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.
A klímavédelmi harc konkrétan a globális üvegházgáz-kibocsátás nagymértékű csökkentését jelenti, célja pedig az, hogy az általános felmelegedés ne haladja meg a 2 Celsius fokot. 2015-ben ismét át kell tekinteni a kérdést, és meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e még szigorúbban, a kis szigetállamok igényeinek megfelelően 1,5 Celsius fokban korlátozni az általános felmelegedést - áll a javaslatban. Az egyezményben részes államoknak "együttműködésre kell törekedniük, hogy a kibocsátás globális és nemzeti szinten is a lehető leghamarabb tetőzzön", azaz minél hamarabb csökkenésnek induljon.
A részes államok ugyanakkor "elismerik, hogy a fejlődő országokban hosszabb idő elteltével következik be a tetőzés", és figyelembe veszik, hogy ezekben az országokban "elsőbbséget élvez a gazdasági növekedés és a szegénység elleni küzdelem."
A szöveg leszögezi, hogy a "fejlődő országok számára megfelelő, előre tervezhető és fenntartható pénzügyi és technológiai támogatást szükséges biztosítani az (éghajlatváltozáshoz való) alkalmazkodást célzó programok végrehajtásához."
A kiszivárgott dokumentum melléklete rögzíti, hogy a 2010-2012 közötti időszakra az Európai Unió 10,6 milliárd dollárt, Japán 11 milliárd dollárt, az Egyesült Államok pedig 3,6 milliárdot ajánl fel, az egyezmény 8. pontjában pedig az áll, hogy a fejlett országok közössége együttesen 30 milliárd dollár nagyságrendben tett támogatási ígértet az említett 3 éves periódusra vonatkozóan.
