2019. december 8. // Mária névnap

A fogyatékkal élők támogatási rendszerének finomhangolására lenne szükség

Jelentős előrelépések történtek az elmúlt években a fogyatékkal élők társadalmi felzárkóztatása és támogatása terén az elmúlt években, azonban mint minden rendszerben, itt is van még hova fejlődni. Többek között erről esett szó a Fogyatékosügyi Kerekasztal szombati beszélgetésén.

A program célja, hogy lehetőséget biztosítson a teljesen átlagos életet élőknek, hogy akár kényesebb témákat is feszegetve, kötetlen beszélgetés formájában megismerjék a fogyatékkal élők mindennapjait, illetve hogy a megye érdekvédelemmel foglalkozó civil szervezetei tolmácsolhassák észrevételeiket a döntéshozók felé – mondta el Brokés Judit, a Fogyatékosügyi Kerekasztal elnöke.

A kerekasztal számos szervezetet és tömörít: van, amelyik autista gyermekekkel foglalkozik, mint az AutiSpektrum Egyesület, más a mozgássérülteknek szervez szabadidős, sport és kulturális programokat, mint a Mozgássérültek Aktív Egyesülete, megint másik a látássérültek képességeinek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, mint a Vakok és Gyengénlátók Veszprémi Egyesülete, vagy éppen a hallássérültek életét igyekszik megkönnyíteni az akadálymentesítés révén, mint a Csend Világa Alapítvány. Egy kicsit mindannyian mással foglalkoznak, más területeket érintenek, de a missziójuk azonos: formálni a szemléletet. És nem véletlenül használják ezt a szót a társadalmi érzékenyítés helyett, hiszen érzékenyek például különböző ételekkel, alapanyagokkal szemben vagyunk, nem emberekkel – az megint csak valamiféle megkülönböztetés, kirekesztés lenne az elfogadás helyett.

Ez a sokszor társadalmi munkában végzett tevékenység ugyanakkor egyáltalán nem egyszerű. Bár a fogyatékkal élők támogatottsága az elmúlt közel tíz évben rengeteget nőtt, mindig lehet finomhangolni a rendszeren.

Éppen ezért is vett részt örömmel a fórumon Sótonyi Mónika önkormányzati és Ovádi Péter országgyűlési képviselő, hiszen mint a parlamenti képviselő is megjegyezte, ő maga elsősorban a statisztikákkal találkozik, amelyek jó eredményeket mutatnak, de nem feltétlenül fedik le a teljes képet.

Előbbiek egyébként tényleg némi optimizmusra adhatnak okot. 2010 óta például több mint duplájára emelkedett a fogyatékosügyi szervezetek támogatása: anno 8 szervezet kapott 522 millió forintot, idén már 1, 114 milliárd forint jutott 13 érdekvédelmi és civil szervezetre. Jelentős jogalkotási lépések történtek a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása érdekében is, 2011-hez képest pedig az addigi 18%-ról több mint a duplájára, 41,6%-ra nőtt a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak száma.

Emellett a kormány

  • létrehozta a GYOD-ot, amelynek összege folyamatosan emelkedik;
  • két év alatt 20 millióval nőtt a segítőkutya-kiképzés támogatás (2017: 25,3 millió Ft, 2019: 45,3 millió Ft);
  • 2010-hez képest közel hatszorosára emelkedett (2010-ben 5 millió Ft, 2019-ben 29,6 millió Ft) a szülősegítő szolgáltatások támogatása;
  • több támogató központ is elkészült, például a Vakok Állami Intézetének Budapesti Központja, a Tatai Központ és az Agárdi Rehabilitációs Központ;
  • 4 milliárd forintos támogatással megvalósult az infokommunikációs akadálymentesítési pályázat;
  • valamint a paralimpikonok felkészülését is egyre növekvő mértékben segítik (London 2012: 70 millió Ft, Rio de Janeiro 2016: 140 millió Ft)
  • a parasportnak (febr. 22.) és a sikertsportnak pedig külön napja (jún. 2.) van.

A számos támogatás ellenére ugyanakkor felmerülhet a kérdés: eleget tettünk már? Mik azok a területek, ahol még fejlődni kellene? A válaszok a kérdésekre: nem, mindig lehet min javítani és utóbbira, például a pályázati rendszer. A szervezetek képviselői szerint hiába nőtt jelentős mértékben a civilek számára elnyerhető támogatási összegek, ezekből a fogyatékkal élőket segítő szervezetek sajnos nem minden esetben részesülnek – vagy legalábbis nem időben. A rendszer ugyanis minden civil szervezetet egy kalap alá vesz – környezetvédelmitől az érdekvédelmiig –, abból pedig akad jócskán, míg a források azért minden gazdasági növekedés ellenére végesek. Így aztán hiába nyer valaki egy pályázaton, lehet, hogy első körben csak a várólistára kerül forráshiány miatt, és mire megérkezik az összeg, a program, amire pályáztak, már rég időszerű lenne. „Nem azt mondjuk, hogy pozitív diszkriminációt szeretnénk, de egyelőre nehézséget okoz, hogy nincs egy kollégium, ami csak a fogyatékkal élőket támogatná” – összegeztek a jelenlévők.

Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy sokszor nem a soft elemek, a szemléletformálást és a fogyatékkal élők mindennapjainak támogatását megcélzó programok a legköltségesebbek, hanem a mindennapi működés, például egy épület bérlése, rezsiköltsége, ami már önmagában akkora kiadást jelent, hogy a segítők rendes bérezésére nem is igen van lehetőség. A megoldást éppen ezért talán az jelenthetné, ha állami és helyi szinten is úgy alakítanák ki a pályázati rendszert, hogy külön keretből gazdálkodhassanak a fogyatékkal élőket segítő érdekvédelmi szervezetek.

Bertalan Melinda
Kovács Bálint
2019. december 8. // Mária névnap