A kérdés nem is az, hogy kicsi vagy nagy, hanem hogy élő vagy műfenyő díszítse az ünnepi otthont? Sokan ódzkodnak a nyugaton már régen divatos mű megoldásoktól, mondván, nem teremt olyan meghitt hangulatot, mint a valódi, amelynek illata, a téli tájat a lakásba idéző varázslata nélkül nem is igazi a karácsony. Mások viszont azt vallják, éppenséggel nem méltó a szeretet ünnepéhez az, hogy ilyenkor ezrével, tízezrével vágják ki értelmetlenül a gyönyörű élő fákat, csupán üzleti érdekből pusztítva az amúgy is megviselt környezetünket. Még azt az érvet sem fogadják el, hogy ma már vannak kimondottan erre a célra rendelt ültetvények, tehát nem a természetes erdőink fái esnek áldozatul a karácsonyfa misztériumnak.
A kertes házak lakói gyakran választják a gyökeres megoldást, abban bízva, hogy a fenyőfára kiadott pénz így nem vész kárba. A gyökeresen vásárolt fenyők közül azonban csak azoknak van esélyük a túlélésre, amelyeket abban az edényben neveltek, amiben bekerül a lakásba és csak egyszer, a kiültetéskor bolygatják meg. A földből kiásott, majd karácsonyra cserépbe ültetett és kis idő múlva újra kikerülő példányok, még ha gondosan locsolják is, általában nem élik túl a sokkot.
Mindez sokkal egyszerűbb, ha műfenyőt veszünk. Hívei állítják, szép és hangulatos tud lenni az is, ráadásul nem hullajtja tűleveleit, könnyen felállítható, nem kell a tartóba belefaragni a törzsét. Nincs vele gond az ünnep elmúltával sem, csak összehajtogatjuk és berakjuk a dobozába, a következő karácsonyig. Aki ragaszkodik a jobb minőséghez, több tízezerért olyat is talál, amely megszólalásig hasonlít a valódihoz, s természetesen fenyőillatot is áraszt.
