Veszprémben és a hozzátartozó területeken pillanatnyilag két rendelet szabályozza az állattartást: az állattartásról és az ebtartásról szóló. Nemrég azonban előkészítés és a társadalmi egyeztetés szakaszába került egy új rendelettervezet, amely a kettőt egyesíti.
A jelenlegi szabályozás esetén a panaszok jogosságának bizonyítása rendkívül problémás, az új viszont objektív, egyértelmű tényállásokat tartalmazna. Többek között elrendelné, hogy az állatot felügyelő személy köteles lesz magánál tartani az ürülék eltakarításához szükséges eszközöket valamint az állat veszettség elleni oltását bizonyító iratait is, ha nem akar bírságot fizetni.
A szerda délutáni rátóti fórumon több helybeli aggodalmát fejezte ki a tervezettel kapcsolatban. Véleményük szerint az nem nyújt megoldást olyan hétköznapi problémákra, amelyek megoldása elengedhetetlenül fontos és időszerű.
- Mi van azokkal a házakkal, ahol nincs kerítés, vagy ha van is, hézagos és nem elég zárt ahhoz, hogy a nagytestű kutyákat féken tartsa? Mennyi balesetnek kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy bírságot vagy büntetést szabjon ki a hatóság arra, aki ily módon veszélyezteti a polgártársait? - merült fel a kérdést egy olyan lakos részéről, aki maga is többször esett már kutyák áldozatául. A hölgy szerint valakinek fel kell vállalnia a problémát, mert az éjszakai kutyakóborlások sok bajt okoztak már a helyieknek, s egyelőre szó sincs a támadások áldozatainak kártalanításáról.
A közterület-felügyelet helyi képviselői elmondták, nincs lehetőségük arra, hogy szankcionáljanak ilyen esetben. Csak akkor tehetnek valamit, ha a kutya elhagyja az udvart, a magánterületet, hisz az ő munkájuk csak a közterületek rendben tartására és figyelésére terjed ki, magánterületre nem mehetnek.
A hölgy a választ nem tartotta sem kielégítőnek, sem magyarázatnak. Elmondta, úgy érzi, mindenki csak hárítja a felelősséget. Véleménye szerint őrjáratozni kellene a felügyeletnek, különösen éjszaka, amikor a kóborló állatok veszélyeztetik a járókelőket.
Czaun János részönkormányzati vezető erre reagálva elmondta, hogy a kétfős személyzet nem elég arra, hogy az egész települést éjjel-nappal járja.
- A kerítésekkel kapcsolatban az építésügyi hatósághoz lehet fordulni, ahol be- és feljelentést is egyaránt lehet tenni az illetőre, aki őrizetlenül engedi ki az állatot a szabadba - tette hozzá.
A vita tovább fokozódott, a hölgy indulatosan ecsetelte, hogy többször végigszenvedte ezt a tortúrát, ami nem csak hosszú időt vesz igénybe, hanem költséges is. Szerinte büntetni kell, kivétel nélkül.
- Ha minden egyes alkalommal végigjárom ezt az utat, hogy ha belém harap egy kutya, akkor sem a támadáskor ért sokkért, sem pedig másért sem tudnak kárpótolni, csak ejnye-bejnye jár az állat tulajdonosának. Ez nem vezet sehova. Nyúljon csak mélyen a pénztárcájába az eb gazdája, és tanuljon az esetből - háborgott a hölgy, majd hozzátette, a fórumnak nincs értelme, mert a rendes, szerető állattartók jöttek el a meghívásra, nem pedig azok, akik miatt kialakult ez a feszült helyzet.
A helyi főtörzsőrmester elmondta, a probléma összetett és sem a feljelentésekkel, sem az utána való többhetes vagy hónapos nyomozásokkal nem haladnak előre. Szerinte egyetlen megoldás van: gondolkodásmód- és szemléletváltoztatásra lenne szüksége az embereknek. - Aki nem szereti az állatot, az ne tartson! - fogalmazott.
Végül Czaun János arra kérte a fórum résztvevőit, hogy kéréseiket, panaszaikat és javaslataikat papírra vetve írják meg és küldjék el a hivatalnak, hogy mielőbb intézkedhessenek az illetékesek.
