A hétvégi Bajnokok Ligája négyes döntő kölni helyszínén a Sport TV korábbi, a Spíler TV jelenlegi kommentátorával, Matuz Krisztiánnal futottunk össze szombat délelőtt, aki kérésünkre készségesen mesélt a veszprémi kézilabdacsapathoz fűződő emlékeiről.
– Szurkolóként vagyok jelen Kölnben, illetve a Vaxerencse nevű podcastunkbe használom fel az itteni tapasztalatokat. Ebben a műsorban van egy jó zsaru, rossz zsaru felállás Egri Viktorral, de nekünk nem kell eljátszanunk a szerepeket, azok maguktól alakultak így. Régi jó barátok vagyunk Viktorral. Ismerem minden rezdülését, jó srác, de időnként nehéz vele együtt dolgozni – szúrta oda kollégájának tréfásan Matuz.
Matuz Krisztián: Nagyon szerettem Veszprémből közvetíteni!
– Alapvetően azonban azért jöttem Kölnbe, mert hiányzik a kézilabda az életemből, s nem akarok lemaradni semmiről. 2016-tól 2018-ig közvetítettem a Veszprém BL-meccseit, de a 2008-as KEK-győzelmet is én kommentáltam. Azt éreztem, hogy falba verném a fejemet, ha a Veszprém úgy nyerne BL-t, hogy nem vagyok itt, pedig meg lett volna rá a lehetőségem.
A riporter az elmúlt három évben tehát megszokott hangja volt a veszprémi BL-meccseknek. Közvetítései objektivitásról és alapos szakmai hozzáértésről tanúskodtak. – Apukám amatőr szinten kézilabdázott, emiatt gyerekkorom óta néztem a meccseket. Többféle sportot is űztem, de csak iskolai szinten kézilabdáztam, tehát nincs ilyen jellegű előképzettségem. Ahogy az operatőrök szokták mondani, sok meccs van a szememben. Illetve sokat beszélgettem olyan játékosokkal, akik megosztották velem a tapasztalataikat. Jó esetben pedig ez ragad az emberre – húzta alá Matuz, akinek rengeteg kedves élménye fűződik az Építőkhöz.
– Számos szép emléket őrzök a veszprémi csapatról. A 2008-as KEK-győzelemre nagyon szívesen emlékszem vissza. Mindig hatalmas élmény nekem, amikor egy magyar csapat külföldön ér el jelentős sikert. A legerősebb emlékem mégis a 2016-os final four. Már a Kiel elleni elődöntőn is szívinfarktus közeli állapotba kerültem. Aztán jött a döntő eufóriája, ami átfordult a szomorúságba, de összességében ez egy nagyon meghatározó pillanat volt a pályafutásomban. A legrosszabb emlékem a Skjern elleni 2018-as BL-nyolcaddöntős párharc, hiszen arra a fiaskóra egyáltalán nem lehetett számítani – fogalmazott az ismert tévés.
– Nagyon szerettem Veszprémbe járni, mindig otthonosan éreztem magam a Bakonyalján. Az ottani hangulat utánozhatatlan. Emlékszem az első BL-meccsemre a Veszprém Arénában: libabőrös lettem attól a körítéstől, atmoszférától, amivel a kommentátorállásban szembesültem.
– Hogy dolgoztam-e a Március 15. utcai csarnokban? Ott lettem halláskárosult! Pályaszéli riporterként tevékenykedtem ott, s nagyon hangosra kellett állítani a fülesemet, hogy halljuk abban az elképesztő hangerőben, mit mond a kommentátor. Órákig fájt a fülem és a fejem a lefújást követően. A szurkolókkal is kiváló volt a „kapcsolatom”. Általános tapasztalatom azonban, hogy élőben mindig sokkal barátságosabb a drukkerek, mint amilyen véleményekkel időnként az internetet böngészve lehet találkozni – fűzte hozzá mosolyogva.
S amikor akasztják a hóhért: végezetül azt kértük Krisztiántól, mondja el, mire számít a hétvégi viadalon. – Alig lehet olyan final fourt említeni, amikor a legesélyesebb alakulat nyert. Legutóbb talán 2015-ben, amikor a Barca győzött a Veszprém ellen a döntőben. Nem szeretek jósolni, hiszen rengeteg váratlan esemény történhet. A Barca és a Vardar párharcából, mint mindenki, én is a katalánokat várom a fináléba. A Kielce remek csapat, ahol előbb elindult a generációváltás, mint Veszprémben, s kiválóan nyúltak a fiatalokhoz. Én csak azt remélem, hogy úgy játszik a Veszprém, ahogyan az elmúlt időszakban tette, s akkor megvan az esélye a végső győzelemre, illetve nekünk sem lehet hiányérzetünk.
