Hát a bajusz, az bizony fontos. Van férfias, kackiás, kefe, pödrött, hegyes, harcsa, zsíros és őrjítő. Meg van ronda is, mint például Hitleré (volt). Örök titok marad, hogy ez a bajuszfazon minden objektív esztétikai mérce szerint gusztustalan, vagy csupán a történelmi tények tették azzá. Sztálin vagy Salvador Dali bajusza már maga a legenda és Bokros sem panaszkodhat, mert az országban senki máséval össze nem téveszthető férfias dísze van. Volt idő, amikor az arcszőrzete már-már önálló életet él: az egyik napilapban megjelent egy rajz, a hírhedt Bokros-csomagról: egy csomag, masni helyett bajusszal.
Korai európai történelmünk bizonyítja, hogy a bajusz nem csak a gazdasági stabilizáció sarokköve, hanem a nagy politikáé is. Egyszer elterjedt a híre, hogy Lech Walesa leborotválja a bajuszát, az egész ország erről beszélt, mi az, hogy csak úgy leborotválja?! A nemzet büszkeségét! De azon nyomban helyre állt a társadalmi egyensúly, amikor a Walesa nyilatkozott, nem, dehogy is borotválja le, éppen most növeszti, ezt várja el tőle a nemzet. És erről még a Reuters is tájékoztatta a világot. Aztán átvette az ország irányítását.
Röhögtünk is rendesen, mi sajtósok, aztán magunkba szálltunk. Hát tudhatjuk-e, mi sors várt volna a szovjet népre, ha mondjuk Lenin előretolt állán nincs kecskeszakáll? És ha Sztálin 1943-ban, vagy ne adj Isten 48-ban leborotválta volna a bajszát? Miként alakult volna a kubai rakétaválság, ha Castro a hidegháború kellős közepén nekiáll borotválkozni? S vajon ki lenne Dali a fantasztikus bajusza nélkül, és imádta volna-e nagy szerelme Gala, ha netán megvált volna ékességétől? És vajon sikeresebb lett volna-e a Bokros-csomag, ha az akkori pénzügyminiszter egy nap csupasz képpel jelenik meg a világ előtt?
És most itt van ez a Mesterházy. Olyan szép kis D’Artagnan képe volt azzal a komplikált szőrzetkacskaringókkal. Emlékeztette is a jobboldali sajtó, hogy Freud szerint az a férfi, aki napi öt percnél többet fordít arcszőrzete ápolására, mindenféle egyéb elvetemültségre képes… Például miniszterelnök-jelölt lesz. Vagy talán csak a stylistjei vélték úgy, hogy a kormányfőjelölt kacifántos kis szakállbajuszkombinációja egy kissé modoros?
Kétségeink nincsenek, hogy a szőrtelenítési intézkedésnek nemzetbiztonsági, stabilitási, politikai, társadalmi és egyéb okai vannak és ezt a műveletet idejekorán el kellett végezni, mert történelmi tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy bizony fontos egy bajusz, ha már egyszer bekerül a politikába.
De ez még nem került be, ezért rá sem bajszolunk!
