A két hét múlva 21 esztendős Szita Zoltán mindössze 35 percet kapott a most már magyarok nélkül zajló kézilabda világbajnokságból, azt viszont öt, elemi erővel megsuhintott, a győztes dánokat is elképesztő góllal tette emlékezetessé.
A Balatonfüred Veszprémtől kölcsönkapott játékosa úgy gondolja, hogy – bármilyen csúnya is lett a vége – fiatal csapattársaival együtt tiszta lelkiismerettel emlékezhetnek vissza világbajnokságra, mert a kudarc nem rajtuk, vagy legalább is nem elsősorban az ő teljesítményükön múlott. Érezték a feladat súlyát, próbálták kihozni magukból a legjobb tudásukat.
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó
– Hittel állíthatom Juhász, Ligetvári és Máthé nevében is, hogy rászolgáltunk a bizalomra. Úgy próbáltunk segíteni a válogatotton, ahogy csak tudtunk, ezért emelt fővel jöhettünk haza – nyilatkozta Szita Zoltán az SzPress Hírszolgálatnak, azt is leszögezve, hogy nem elhatárolódásról van szó, hiszen a kézilabda csapatjáték, ahol nem csak az öröm, hanem a bánat is közös.
A Veszprémben született kézilabdázó szerint nem akármilyen dicsőség, hogy a bajnoki bronzéremre pályázó balatonfüredi csapata – amelynek a szövetségi kapitány Csoknyai István a vezetőedzője – négy játékossal képviseltethette magát a világbajnokságon, mégis abban bízik, hogy az idény végeztével újra igényt tart a játékára a Telekom Veszprém. Főleg akkor, ha a következő szezonban a veszprémi klub ismét képviselteti magát SEHA-liga mezőnyében.
Gólrekorder legenda volt a nevelőedzője
Szitának Éles József, a magyar kézilabdasport legendás alakja, a világválogatottba kétszer meghívott veszprémi gólrekorder volt az egyik nevelőedzője, aki már 13 éves korában felfigyelt a mostanra 196 centiméterre megnőtt játékosra.
– Zozo már tizenévesen is nyurga fiú volt, amikor egyszer csak megjelent a Március 15. utcai „régi” sportcsarnokunkban, és miután elmondta, hogy kézilabdázni szeretne, azonnal be is állt a srácok közé. Gyorsan kiderült, hogy jól bánik a labdával, aztán meg a jó emelkedésével és a munkaszeretetével tűnt ki a társaságból – jellemezte a kezdő Szita Zoltánt a Hírszolgálatnak nyilatkozó Éles József, aki kezdetben a nevét hirdető kézisuliban, majd a Telekom Veszprém utánpótlás „részlegében” egyengette a nagy reménység útját.
Az 50. születésnapjához közelítő Éles jó egy évtizeddel a visszavonulása után mind a mai napig veszprémi rekorder a 2548 találatával. Ha valakinek, hát neki a tényleg a kisujjában van a góllövés tudománya.
Elismerés és intelem
Nem a túlzott óvatosság, vagy a vb-fiaskó utáni hangulatzuhanás, hanem a tapasztalat és a jószándék mondatja Éles Józseffel, hogy bármilyen parádés is volt előbb Máthé Dominik, majd az aduászként előhúzott Szita Zoltán „belépője”, szerinte még egyikük sem kész és minden kihívásnak jól megfelelő kézilabdázó.
– Szita úgy emelkedik a lövések előtt, ahogy kevesen, aztán vagy tüzel egyből vagy kivár, hogy a sánc elkezdjen süllyedni, és ha a két megoldást jó érzékkel tudja váltogatni, abból egy ideig meg is lehet élni. De csak addig, amig az ellenfelek ki nem ismerik, vagy a videoelemzésekből kiderül, hogy mikor mire készül. Ezért is gondolom úgy, hogy a mesterséget még tanulnia kell, illetve folyamatosan bővítenie a repertoárját. Könnyebb ugyanis betörni az élvonalba, mint ott gyökeret verni, újra és újra bizonyítani. Büszke lehet az a játékos, aki 25-26 évesen akadályokat leküzdve a legmagasabb csúcsra is felkapaszkodik, de a kézilabda iskolájában mindig van egy felsőbb évfolyam, vagy egy új tantárgy. Ahogy a jó papnak is holtig kell tanulnia – hangsúlyozta Éles József.
