Aki nem ismerné Bojár Gábort vagy munkásságát, ne essen kétségbe. A Graphisoft alapítója és az ArchiCAD atyja ugyanis nem sztárolja magát bulvárlapokban, allűröktől mentes, mindamellett, hogy a The Wall Street Journal beválogatta Közép-Európa 10 legsikeresebb vállalkozója közé.
Az üzletember szerdán Veszprémben járt, és a VEAB székházban tartott előadást arról, hogy mivel lehet még a legjobb dolgokat is rettenetesen elrontani. Mire székemből felálltam, megerősítést nyert bennem a gondolat: valami nagyon nem stimmel a magyar munkaadókkal, abból pedig semmi jó sem fog kisülni, ha politikával, gazdasági helyzettel vagy mondvacsinált indokokkal magyarázzuk a kudarcot. Itt lenne az idő végre megerőltetni magunkat, gondolkodni és belátni, a szekér nem a terhek miatt gurul visszafelé, hanem mert hülyék vagyunk ahhoz, hogy elé kössünk egy lovat.
A főnök mindig okosabb, a főnök mindent jobban tud, a főnök mindig megmondja, hogy mi a jó. Mindenki nézzen szét a munkahelyén, és döntse el maga, igaz-e rá az előző állítás. Bojár Gábor élete egyik nagy pofonját emiatt kapta, ugyanis annak idején közvetlen felettese nem nézett jó szemmel a fiatal mérnökre, aki bizonyítási vágyában égve csak abban akart a legjobb lenni, amihez értett. Akkor megfogadta, más úton jár majd, alakuló vállalkozását olyan alkalmazottak segítségével virágoztatja fel, akik egytől egyig jobbak nála. Kihozza belőlük a maximumot, és az elért sikerek babérjait is velük együtt aratja le.
Napjainkban ritka a hasonló gondolatmenet. Ma minden arról szól, hogy ki tudja a legtöbb pályázati pénzt megnyerni és zsebre tenni. Az alkalmazottak nyugodtan éhen halhatnak, rabszolgát ilyenkor találni bőven a piacon. Ha túlélnék, hivatkozási alapnak még mindig ott a válság, amivel le lehet nyomni a torkukon: a Mikulás nem hoz idén semmit a gyereknek.
A siker pedig nincs is olyan messze, mint hinnénk, csak ismét elő kell szedni azt, amiből Isten mindenkinek adott valamennyit: az eszünket. Bojár Gábor úgy gondolja, nem célravezető, ha pályázati pénzt hívunk le valamire, amire a sajátunkat sem költenénk, főleg olyan vetületben, hogy az elkészülő termék életképességéről nem annak vevői, hanem az EU dönt. Az üzletember bevallotta, hogy az általuk tervezett ArchiCAD, amit ma 80 ország mérnökei használnak, hajdanán használhatatlan volt. A nyolcvanas évek végén a fejlesztőknek dönteniük kellett. Vagy csinálnak valamit, ami jó, és kijavítják a hibákat, vagy visszaadják a vételárat. A Graphisoft csapata az előbbi mellett döntött, és a vásárlók nyomására eladható, használható terméket készített, mellyel szép eredményeket értek el.
Itt az idő hát az önbírálatra, tisztelt cégvezetők, igazgatók, menedzserek. Míg szorgos hangyáik által termelt haszonból a kényelmes, meleg fotelben ülnek, gondolkozzanak el rajta, miből származna több hasznuk? A motivált szakemberekből, akikkel együtt érnek el sikereket, és teszik jobbá a világot, vagy megelégszenek a korgó gyomrú, szürke arcú alkalmazottakkal, akik érzik, hogy munkájuk értelmetlen, rossz hírét viszik a vállalatnak, pedig ők is csak biztonságot és megbecsülést várnak.
