Navracsics Tibor egy konzervatív, Mesterházy Attila egy baloldali frakció vezetője. Mindketten a megyeszékhely iskoláiban tanultak meg írni, olvasni, barátokat szerezni. Veszprémi pedagógusok is formálták személyiségüket, osztálytársaikkal, barátaikkal való kapcsolatuk csiszolta jellemüket. Nem túlzás, ha azt gondolom, Veszprém is hozzájárult ahhoz, amivé lettek.
Az a város, ahol két nagyszerű kórus, a Liszt Ferenc és a Veszprémi Vegyeskar évtizedek óta csodálatos koncertekkel ajándékoznak meg bennünket, de akik kétségtelen, hogy vetélkednek is egymással.
Az a város, melynek polgáraiként képesek vagyunk eltartani két színházat is: a Petőfi és a Pannon előadásai ezreknek jelentenek kellemes élményt, s ne tagadjuk, a két intézmény kapcsolata nem mindig felhőtlen.
Az a város, amelyben két televízió is megél: a Veszprém mellett a Séd (utódja, a Regina) adásai tájékoztatnak több mint egy évtizede, s melyek működéséhez mi, az itt élők kemény forintokkal járulunk. S nyílt titok, a versengés sokféle formája alakult ki köztük.
Bárhol jártam az országban vagy a világban, mindenhol eldicsekedtem városommal, s büszkén hangoztattam, mi valódi polgárokként élünk, az ellentéteket félre téve képesek vagyunk a kultúrára áldozni, nekünk az értékteremtés a fontos, mi fölül emelkedünk holmi szembenállásokon.
Újabb megerősítés kaptam egy tegnapi bejelentés nyomás: Mesterházy Attilát pártja elnöksége miniszterelnök-jelöltnek tartja alkalmasnak, és erről kikéri tagjainak véleményét. Ismervén azonban a politikai elemzők munkáit, csodának kellene történnie, hogy valóban miniszterelnökké is válasszák.
Nekem pedig nem kellene csodában bíznom, hogy továbbra is különleges embereknek gondoljam magunkat, veszprémieket. Jó lenne hinnem, hogy méltányoljuk az említett frakcióvezető jelölését – pártállástól függetlenül. Hisz ezzel saját magunkat ismerjük el.
És miután tavasszal leadtuk voksainkat, bízhassam városunk hagyományainak erősségében, érvényességében: vagyis vetélkedjenek, versengjenek egymással a közülünk kikerült politikusok, csak ne feledjék, miért küldtük az ország házába őket.
