Persze 1924-ben, amikor a világ takarékpénztárai megtartották első kongresszusukat s úgy döntöttek, hogy minden év októberének utolsó munkanapját a takarékosságnak szentelik, akkor még nyilván nem elsejétől elsejéig éltek az emberek, hetente fizették a munkásokat, de a földműveseknél és az iparosoknál sem elsején csöngetett a kassza. Sok minden többszörösen megváltozott azóta, többek között a takarékoskodás formája és tartalma is. Hol vannak már az egyszerű betétkönyvek?
A világirodalom nagyjai, Shakespeare, Goethe vagy akár Ady és a többi bölcs, igen rossz véleménnyel voltak a pénzről: átoknak, megrontónak tartották. „Oh, te áldott, hatalmas/ Galád, rossz isten: pénz, pénz, / Oh, szánj meg minket. Ámen!” így dalolt Ady. Mit mondjon erre napjaink fix jövedelmű, normázó névtelenje? Talán azt, hogy jól jönne egy hatalmas rakás efféle „szerencsétlenség”. Mert valóban átok és gyalázat, ha az embernek egy vasa sincs.
A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján, a Takarékosság Világnapját.
