Az emlékműnél a veszprémi önkormányzat, az Örmény Kisebbségi Önkormányzat, a Veszprémi Lokálpatrióták Egyesülete és a Hagyományőrző Egyesület szervezésében emlékeztek a tizenhármakra.
Szűcs Pál mérnök ezredes, ezredparancsnok beszédében a történelmi áttekintés után kifejtette, a vértanúk a független polgári Magyarországért haltak meg.
Mind a tizenhárman meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni. Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket.
Levelek, naplórészletek bizonyítják, hogy egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, de felkészültek a védekezésre is. Amikor pedig eljött a végső óra, olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük.
A Török Ignác utcai emléktábla a két örmény származású katonának, Lázár Vilmosnak és Kiss Ernőnek állít emléket, akik utolsó mondataikkal Krisztus kegyelmébe ajánlották az országot.
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” (Lázár Vilmos)
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” (Kiss Ernő)
Az ünnepség zárásaként a megjelent civil szervezetek képviselői, a veszprémi önkormányzat nevében pedig Szolnoki Pál képviselő koszorúzta meg az emlékművet.
