A nyári időszámítás Európában egységesen elfogadott rendszer, amelyben a helyi időhöz képest egy órával előre állítjuk az órákat. A normál, téli időszámításkor ehhez térünk vissza március utolsó vasárnapjáig. A módszer azon alapul, hogy a lakosság szokásos ébrenléti ideje - a reggel hét és este tíz óra közötti időszak - minél inkább egybeessen a természetes világosság idejével, így ugyanis villamos energiát lehet megtakarítani.
A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. pénteki, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az óraátállítással évente egy közepes méretű magyar város teljes fogyasztásának megfelelő villamos energiát spórolunk meg. Az 1980 óta működő rendszer segítségével eddig közel 4000 gigawattóra (Gwh) a becsülhető energiamegtakarítás, amely az ország közel 5 heti átlagfogyasztásával egyenlő. Adataik szerint 2017-ben 80 GWh megtakarítás keletkezett az óraátállításból.
Az ország villamosenergia-megtakarítása a MAVIR közlése szerint a tavaszi óraátállításkor mutatható ki, mértéke pedig a nyári időszámításra való átállást megelőző és követő napok fogyasztási görbéinek összevetése alapján becsülhető. A tavaszi óraátállításból származó megtakarítás az óraállítást követően csökkenő mértékben jelentkezik szeptember végéig.
Ugyanakkor az óraátállításnak rengeteg negatív hatása is van a szervezetünkre. Mint az Új Szó publicisztája is írja, "az óraátállítás után legalább két hétre van szüksége a szervezetünknek ahhoz, hogy a biológiai óránk újra harmonikusan tudjon működni. (...) Minél idősebb az ember, annál nehezebben kezeli ezeket a változásokat. Viszont fontos megemlíteni, hogy a kamaszkor is kritikus időszaknak számít. Ilyenkor a hormonális változások miatt a gyerek egyik hétről a másikra két órával később álmosodik el, viszont az alvásigénye még mindig kilenc óra."
