Az Államok első emberére az ominózis eset után rá is cuppantak az állatvédők, és olyan csodafegyvert küldtek a Fehér Házba, mellyel a jövőben még több zavaró ízeltlábút hajthat el. Adhatnának nekünk is, magyaroknak, itt sincs hiány legyeskedőkből. Bár sok hasznát lehet, hogy nem vennénk a filléres alkalmatosságnak, nálunk ugyanis a legyek egyre nagyobbak, és kellemetlenebbek lesznek napról napra.
A mi legyeink ellepik a tévét, ha néznénk, és bármelyik csatornát választjuk, mindig a műsort zavarják. Belepiszkítanak az ételünkbe is. Lassan nem telik úgy vasárnapi ebéd, hogy a család ne a legyekkel törődne. Ha vásárolnánk, a tárcánkra is rászállnak, ha pedig úgy döntünk, kecses kézmozdulattal elhessegetjük őket, a panel szürke szobáiból százmilliós villákba repülnek.
A légycsapó már rég megkopott, és Chemotox se kottyan meg azoknak, akik Magyarországon legyeskednek. Igaz, sok színben tündökölnek, de még ha gallérjuk hófehér is, a legyek mindig legyek maradnak. Hol a jobb, hol pedig a bal vállunkra szállnak, mi pedig eldönthetjük, melyik oldalról szívhatják a vérünket. Keserű belenyugvással kell elfogadnunk, hogy mindig lesznek olyanok, akik etetik őket, és a piszkukat takarítják. Egy megoldás maradt csak, ha munkában megfáradt kezeikben maradt még erő: követjük Obama példáját, és lecsapjuk az összeset.
