Itt a szeptember, több mint 700 ezer gyerek hallgatja szüleivel és tanáraival, ahogy az igazgató megnyitja a tanévet. A nyári szünet élményeivel feltöltődve, picit álmosan állnak, érzik, hogy elkerülhetetlenül visszaáll a szokásos rutin, amiben a vekker és az iskolacsengő határozza meg a napok ritmusát. Közben talán elmerengenek, milyen lesz a következő év, mit kíván tőlük, mit ad nekik
majd ez az egész. Milyen is lesz majd egyszer, ha felnőnek és nem lesz évnyitó és becsöngetés. Ahány gyerek, ahány hely, annyi különböző történet – azonban az adatokat böngészve masszív és elgondolkoztató különbségeket találunk járás és járás között abban, hogy hol mire tanít meg, milyen lehetőségeket nyit meg az iskola.
A 12 évesek szövegértési képessége jelentősen eltér az ország egyes térségei között. A legjobb és a legrosszabb eredményű 20 járás átlagos eredménye között dupla akkora a különbség, mint egy jó és egy rossz iskola között egy átlagos járásban.
A lista élén nyolc budapesti kerület, illetve a Budakeszi és a Balatonfüredi járás áll. Ezekben a járásokban 1560 vagy több a diákok átlagos pontszáma. A lista végén Gönc, Szikszó és Kunhegyes környéke 1320 alatti pontszámmal. A diákok szövegértése a fővárosi agglomerációban, a Balaton mentén és az ország északnyugati részén, illetve a három nagy egyetemi városban - Pécsett, Szegeden és Debrecenben - a legjobb. Az ország északkeleti része és a Dél-Dunántúl szegényebb részein pedig a legrosszabbak az eredmények.
Több évtizedes szomorú tény, hogy Magyarországon az iskola nem enyhíti, hanem a következő generációra is átörökíti a jobb és rosszabb helyzetűek közötti különbségeket. Másik oldalról ebből az következik, hogy a szegényebb környékek hátránya megtörhetetlen, hiszen már a 12 évesek tanulási képességeit meghatározó szövegértésben is jelentős ez az elmaradás. Ezeken a vidékeken a jobb iskolák sem veszik fel a versenyt a nagyvárosi intézményekkel, hiába nagyobb a különbség a sikeresebb és a rosszabbul teljesítő iskolák között.
Statisztikai módszerekkel megvizsgáltuk, mit mondhatunk az iskolák hozzáadott értékéről, ha az oda járó diákok szüleinek társadalmi hátterét kiszűrjük az eredményekből. Ezzel jól közelíthetjük, hogy mi az, ami az iskolának köszönhető az oda járó gyerekek teljesítményéből.
Az eredmények ismét azt mutatják, hogy a kedvezőbb helyzetű térségekben az iskolák is jobbak. A kisvárosi járásokban a valós szövegértés kompetencia eredmény alacsonyabb, mint ahogy a szülők háttere alapján várhatnánk. A nagyobb városok esetében és Budapesten már pozitív hatást találunk.
A számok azt sejtetik, hogy egyrészt a fővárosban jobb az oktatás, mint a többi nagyobb település környékén, másrészt a vidékiesebb járások teljesítménye elmarad a megyei jogú városok járásaitól. Ez arra is arra utal, hogy jobban működik az oktatás a nagyobb településeken. A nagyobb városok előnyét sok minden magyarázhatja: itt stimulálóbb az intézmények közötti verseny; a jobb pedagógusok szívesebben vállalnak errefelé munkát; a jobban kereső városiak aránytalanul több erőforrást (otthoni tanulást, különórát, iskolai támogatást, pedagógusnapi ajándékot) tudnak adni, mint a kisebb helyeken élők; ezek a helyek és iskoláik sikeresebben lobbyznak fejlesztésekért, bérkiegészítő lehetőségekért… Az biztos, hogy ezekhez az előnyökhöz, hátrányokhoz a gyerekek semmi köze sincsen. Tőlük független, hogy jobb élet várhat arra, aki jobb környéken születik.
Utolsó térképünk azt mutatja, melyek a legjobb és legrosszabb eredményű járások, ha összesítjük az abszolút pontszámot és a szülői hátteret leszűrve kapott eredményeket.
Az élen Budapest, Debrecen, Pécs, Veszprém, Balatonfüred és Keszthely környéke. Itt magasak az szövegértés pontszámok, és ezt nem csak a szülői háttér magyarázza. A turizmusra és a helyi hagyományokra épülve egy saját identitással, erős belső élettel és személyes ambíciókkal teli térség van kialakulóban. Mostani térképünk szerint meglehet az utánpótlás is mindehhez.
