A mozgalom lényege, hogy a veszélyesnek ítélt gyalogátkelőhelyekhez fényvisszaverő anyagból készült zászlókat helyeztek el, amiket átkelés közben lobogtatva a gyalogosok felhívhatják magukra az autósok figyelmét.
A kezdeményezést pozitív visszhang fogadta, országszerte – így megyénkben is – helyeztek el zászlókat a zebrák mellett. Érdemes azonban a jelenséget autós fejjel is végiggondolni. A feltűnő, fényvisszaverő zászlók ugyanis vonzzák a tekintetet, a vezető ösztönösen is a feltűnő színű anyagra pillant – pont emiatt a reflex miatt használják ezt a megoldást.
Csakhogy amíg az út menti oszlopra erősített zászlókat figyeli az ember, addig sem az átkelésre készülő gyalogosokkal foglalkozik. Elég fél másodpercre odapillantani, hogy már városi tempónál is 7 méterrel (!) megnöveljük a féktávot, ami a végén súlyos következményekkel járhat. A szemmozdulat önkéntelen, az agy a megszokások rabja, a megszokás pedig azt diktálja, hogy az élénk szín veszélyt jelent és figyelmet érdemel.
A baleseteket azzal lehetne megelőzni, ha nagyobb odafigyeléssel közlekednénk: az autósok óvatosabban közelítenék meg a gyalogátkelőhelyeket, a gyalogosok pedig megtanulnák felmérni a közeledő autók fékútját, és nem lépnének le az úttestre „nekem úgy is elsőbbségem van” felkiáltással. Ha ehelyett elvonjuk a vezetők figyelmét, annak előbb-utóbb rossz vége lesz.
