A munkaerőhiánnyal sújtott és folyton változó piaci környezetben az alkalmazottak képzése gyakorlatilag elengedhetetlen: aki a saját tempójában próbál meg haladni, le fog maradni ebben a feszült versenyben. Belső képzésekkel viszont nemcsak a munkaerő teljesítménye növelhető azáltal, hogy naprakész tudáshoz jutnak, de a megbecsülésünket is kifejezhetjük felé – vezette be a nap témáját dr. Somogyi Istvánné, az iparkamara főtitkára.
Somogyi Istvánné
A szakmai nap fókuszában a GINOP 6. prioritású (6.1.6, 6.1.7, 6.1.8), a nagyvállalatok, a mikro, kis-és középvállalkozások munkavállalói számára kiírt munkahelyi képzési támogatások, illetve a vállalati képző központok kialakítására szóló pályázatok álltak. Bár rengeteg a jelentkező, van még forrás és érdemes is élni a támogatásokkal – ezek gyakorlati tudnivalóiról, a benyújtás feltételekről és a felnőttképzési követlményekről Gedei Gábor GINOP projektmenedzser, a Pénzügyminisztérium munkatársa, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szakemberei számoltak be.
A pályázatok elbírálásánál plusz pontot jelent többek között a gazdaságfejlesztésben preferált ágazatok bevonása (ipar 4.0, építőipar, IKT), valamint az is, ha a kkv-k valamilyen digitalizációval kapcsolatos képzés támogatására szeretnének forrást elnyerni.
Utóbbi lehetőséget különösen érdemes fontolóra venni, amire már egyébként a Digitális Munkaerő Program elindítása is buzdított. A digitalizáció ma már az életünk minden pontját meghatározza: a hétköznapjainkat, a vállalati működést és a nemzetgazdasági folyamatokat is. Az elmúlt években például igencsak megnőtt az ipari robotok eladott száma, amelyekkel kiválthatók az egyszerű rutinfeladatok és enyhíthető a munkaerőhiány, s a digitális gazdaság ma már a hazai foglalkoztatottak csaknem 15%-ának biztosít munkát. De a digitálisan jól képzett munkaerő a piacon is igen keresett lett: kutatások bizonyítják, hogy ők termelnek a legtöbbet és a legjobban – mondta el Madarász Erik, a Soter-line Oktatási Központ oktatási igazgatója.
Madarász Erik
Magyarországon ugyanakkor jócskán van még mit behoznunk. A digitalizációt vizsgáló legfrisebb, 2018-as EU DESI index szerint hazánk egyelőre még mindig a leggyengébben teljesítő országok között szerepel. Hiába mi vagyunk ugyanis a legjobbak internethasználatban, ez többnyire a Facebook szintű görgetésben merül ki, a képességeinket nem fejlesztjük közben, és egyelőre a kkv-knál és az állami szektorban (pl. az egészségügy) is alacsony a digitális technikák használatának száma.
De mit is tud egy digitális munkavállaló? Egyrészt naprakész felhasználói vagy fejlesztői ismeretekkel rendelkezik, soft skillek (nyelvtudás, kommunikációs képesség, kreativitás, problémamegoldás) területén sem marad el, az IT megoldásokat képes felhasználni nem IT alapú problémák megoldására is és a saját szakmáját rendszeresen és céltudatosan egészíti ki digitális modulokkal. Ezért hatékonyabbak nálunk például a németországi ácsok: a matematikai alapú, tetők feltérképezésére szolgáló feladatokat ők ezzel látják el, ami gyorsabb és biztonságosabb is a munkavállaló számára.
Az informatikai tudást igénylő állások pedig nyilvánvalóan magasabb fizetéssel is járnak, arról nem is beszélve, hogy tőlünk nyugatabbra sok állás betöltése már nem is lehetséges e nélkül. Ha ebbe az irányba kívánunk haladni mi is, elengedhetetlen lesz a munkaerő képzése. De nem csak ezért: egy már meglévő munkavállaló képzése bizonyítottan kevesebbe kerül, viszont többet hoz a konyhára, mint egy új alkalmazott felkutatása és betanítása.
