Mindig azt mondta, amikor beérik az, amit mond, akkor ő már nem kap erről visszajelzést. Legyen ez az összeállítás az, mert valóban rengeteg mindenben igaza volt, ami további nyelvtanulásomra is hatással volt.
1. Mindig beszéltetett angolórán, a kommunikáció volt a legfontosabb. Szinte már közhely, és mindenki tud a problémáról, hogy a magyar diákok nem beszélik a tanult nyelvet, a nyelvtani szabályokat persze ismerik, mert azokat meg kell tanulni. Jellemző, hogy a magyar gyerekek sok órában és sok éven keresztül tanulnak nyelvet, magukban, halkan, jegyzetelve…ilyen esetben a mennyiség nincs összefüggésben a minőséggel – márpedig a nyelvet beszélni kell.
2. Mindig bátorított. Kedvenc mondata volt, hogy a kis amerikainak mindig azt mondják, hogy you can do it, "meg tudod csinálni", ezzel szemben a magyar kisgyermeket nem biztatja senki.
3. Azt mondta, hogy sok filmet kell néznünk, mert akkor úgy ragad ránk a nyelv, a szókincs, hogy közben nem is vesszük észre. Ezért félévente 50 filmet meg kellett néznünk angolul, és naplót kellett írni belőle. Hasznos volt.
4. Ugyanígy az olvasmányokra is nagy hangsúlyt fektetett. Ugyanilyen naplót írtunk a Harry Potter-ből.
5. Ha olvastunk valamit, akkor hangsúlyozta, hogy nem kell minden szót értenünk, minden szónál leragadnunk, just the gist! – Elég a lényeg! Ha nagyon fontos az adott szó a szövegben, akkor többször visszajön, és akkor kénytelenek leszünk megnézni a jelentését.
6. Vicces short story-kat (rövid történeteket) hallgattunk, aminek vissza kellett mondani a tartalmát.
7. Azt mondta, hogy panelekben, mondatokban, szövegkörnyezetben gondolkodjunk, nem szavakban, éppen ezért soha nem írtunk szódolgozatot – s valóban, példamondattal sokkal könnyebben meg lehetett jegyezni a szó jelentését.
8. Ha szóban feleltünk, lehetett kis rajzokat használni , amik segítettek a szöveg felidézésében.
9. Sok dalt hallgattunk, sokat többször, innen is sok szókincset gyűjtöttünk.
10. Elmondta, hogy a tankönyv minden, csak nem a valóság. Így valójában senki nem beszélni a nyelvet.
11. Mindig megtárgyaltuk a közélet apróbb-nagyobb dolgait, kitérve a brit és amerikai eseményekre, s a legfontosabb, hogy kíváncsi volt a véleményünkre.
