Az új jövevényeket különleges helyzetben ismerhették meg a sajtó képviselői, akiket ezúttal a kerítésen belülre engedtek.
A "beizzított" kamerák, fotómasinák előtt komótosan mászott ki speciális szállítóládájából az első kapibara, azaz vízidisznó. Ideális fotóalanynak bizonyult, mert minden irányból, ráadásul vízben is készségesen állt rendelkezésünkre. Három társa is követte rövidesen, majd a pampanyulak következtek.
Bár ők egy "nyolcfős" kommunát alkotnak, ragaszkodtak társas földalatti létükhöz, s csak hosszas hívogatás után ugrott ki szóvivőjük, ráadásul éppen a tavacska vizébe. Meg is ijedt az istenadta, s olyan köröket futott, hogy nem győztük számlálni.
A kapibarák a Föld legnagyobb tengerimalacféléi, barátságos, kedves állatok, így idővel látványetetésen is találkozhatnak velük a vadaspark vendégei. A Hollandiából és Németországból jött állatok elsősorban a vízi életmódot kedvelik, de nekünk bemutatót tartottak a nagymadár tó ligetes partján is. Vannak országok, ahol háziállatként tartják.
Bár szemrevételre nem merném az előbbiek rokonának tekinteni a pampanyulat, mégis meg kell hajolnom a zoológia tudósai előtt: igenis, a kapibarák és a pampanyulak egyazon nagy famíliába, a tengerimalacfélékhez tartoznak. Minden bizonnyal megbocsátják nekem, ha én az őzike és a tapsifüles afféle micsurini keresztezésének láttam őket. Egy biztos: kedves pofijuk, elképesztő sebességük a látogatók kedvenceiévé teheti őket.
A pampanyulak (négy hím, négy nőstény) Stuttgartból utaztak Veszprémig. Őseik Dél-Amerika pampáin küzdöttek meg ellenségeikkel, ma meg a tengerentúlra utazni nem képeseket szinte testközelből örvendeztetik meg Magyarország legszebb állatkertjében.
