Amikor először beszéltünk a tegnap megjelent cikk ötletéről – arról, hogy mennyire balesetveszélyesek a kerékpárúton sötétedés után kocogók –, nekem rögtön eszembe jutottak az érem másik oldalával kapcsolatos élményeim, amikor autósként kivilágítatlan kerékpárosokat kerülgettem.
Jól megvilágított útszakaszokon, lakott területen belül sem életbiztosítás sötétedés után kivilágítatlan kerékpárral közlekedni, amikor viszont a semmi közepén vállalkozik ilyesmire az ember, akár meg is rendelheti a sírkövét indulás előtt. Néhány héttel ezelőtt egy kanyargós hegyi útszakaszon találkoztam egy lopakodóval: sötétedés után sötét ruhában tekert, és még annyit sem tett a láthatóságáért, hogy fényvisszaverő prizmát pattintson a hátsó lámpa… helyére. Egy beláthatatlan kanyarban értem utol, és a kanyar íve miatt még a fényszóróim sem világították meg az út jobb szélét, ahol közlekedett. Szerencsére valahogy észleltem a mozgást a sötétben, és beljebb húzódtam – de ezt tényleg csak a szerencse – meg az optikusok – javára írhatom, mert mire ténylegesen láttam is, hogy valaki van ott, akkor már nem tudtam volna mit tenni.
Ebben a kérdéskörben az autósoknak is van felelősségük. Mindenki ismeri a „nekem nem kell szemüveg” típusú sofőröket, akik valamiért mégis látványosan hunyorognak. Sötétben a látásunk gyengesége durvábban érvényesül, mint napfénynél – ezért is lenne fontos, hogy rendszeresen ellenőriztessük a látásunkat, és ha szükséges, hordjunk szemüveget vezetés közben. Ezen múlhat, hogy észrevesszük-e a sötétben megmozduló árnyat, mielőtt ténylegesen meglátnánk, és ez a néhány tizedmásodperc előny életet menthet.
A kerékpár kötelező felszerelései:
